A DALAI LÁMA SZTORI
EGY MEGINDÍTÓ ÉLET TÖRTÉNETE
2011.
óta a Dali Láma csak vallási vezetője Tibetnek – politikusként már 4 éve nyugdíjas.
Ezzel befejeződött egy 500 éves Dalai-Láma-Tradíció, és mindezt önként. Mikor
volt az emberiség történetében ilyen önkéntes lemondás a hatalomról?
30 találkozás alkalmával egyetlen
egyszer sem hallottam őt panaszkodni, jóllehet a hazájában uralkodó nehéz
körülmények gyakran kétségbeejtőek voltak. Sokkal inkább vidámnak láttam, és
nevetve találkoztam vele. Minden szenvedés és igazságtalanság ellenére – kínai
politikusok és újságírók hazugnak nevezik, és gyalázkodnak a Dalai-Láma-Klikk
ellen – ő vidám és optimista marad. Mikor egyszer megkérdeztem, miért nem
idegesíti fel magát ilyen nehéz szituációkban, ezt mondta: „Miért kellene felidegesítsem
magam? Akkor le is kellene nyugtatnom magam. Az pedig túlságosan fárasztó lenne
nekem.”
Egy svájci rádiós kolléganőm mesélte
nekem, hogy interjút készített Indiában a Dalai Lámával. Otthon Zürichben
lejátszotta a művet a kollégáinak. „Ezt nem lehet leadni”, volt a reakciójuk,
„mindig nevet.” Tehát felhívta Indiát, és megkérdezte a Dalai Láma
munkatársait, mikor jön újra Európába – az interjút újra fel kell venni, de
kérem, nevetés nélkül. „Nem probléma” volt a válasz, „egy hét múlva a
frankfurti repülőtéren átszáll, ott újra fel tudja venni a beszélgetést.”
A kolléganő tehát Frankfurtba repült,
és kérte: „Kérem, Őszentségét, nevetés nélkül!” Őszentsége egyetlen egyszer sem
nevetett a beszélgetés alatt. De utána, amikor a magnetofont kikapcsolták, 10
percen keresztül nevetett megszakítás nélkül. „Bocsánatát kérem”, mondta az
újságíró hölgynek, „de hátralékban vagyok, nevetés nélkül egyszerűen nem tudok
élni!”
„Miért és min kell nevetnie?” - kérdezett
vissza. A felelet ez volt: „Mindig arra gondolok, hogy mi emberek mi mindent
csinálunk itt a Földön. Azon gyakran kell nevetni!”
Hat elv érvényes számára egészen
alapvetően: Először – a legfontosabb az erőszakmentesség. Ez az ő vezetése
alatt a tibeti békeharc szimbóluma lett. Alkalomadtán idézi Jézus
Békeszeretetét a Hegyi-beszédből. Másodszor – ugyanolyan jelentős a számára a
tolerancia. „Nem lehet világbéke vallási béke nélkül” - mondja pontosan úgy, mint
Hans Küng a „Weltethos” (Globális Etika) könyvében.
A harmadik Elv: Minden vallást
egyedülállóságában elfogadni. Negyedszer: A Kérdésemre az utolsó TV adásban,
hogy mi ma a vallás, a kelet pápája a következőt válaszolta: „Vallásos az, aki
a teremtés megóvásán együtt munkálkodik.” Ezzel az egyre sürgősebbé váló vízkérdésre
mutat rá az egész Himalájában: „Itt 2 milliárd ember túléléséről van szó.”
Az ötödik elvével alkalmanként problémája van,
meséli szemtelen kuncogással. Több türelmet kell tanulnia. Erre azonban
gyakorlási lehetősége van a kínai politikusokkal való érintkezésben. Ismét
nevet.
Még a hatodik elvével kapcsolatban is -
a halál és az újraszületés - tud viccelődni. Van sejtése arról, mi jön a halál
után: „Ha a pokolba jutok, mindenesetre szabadságot fogok kérni, mert
feltétlenül tudni akarom, hogy megy itt a Földön tovább.”
A jelenlegi politikusok közül senki nem
hisz úgy – szinte gyermeki naivsággal – a politikai csodában, mint a Dalai
Láma: „Egy nap jól fogunk Kínával együttműködni.” Amikor hitetlenül néznek rá,
utal a német-francia barátságra, vagy a német-lengyel kibékülésre. „látható,
hogy másként is lehetséges!”
Nagy reménye két népességi csoport
Kínában: a fiatalok, és az időközben 400 millióra növekedett hívő, aki Kínában
buddhistának vallja magát, és gyakorolják is azt. Kína kommunizmusában hatalmas
szellemi vákuum uralkodik. „Mit jelent 65 év kommunizmus 1300 év tibeti
buddhizmusával szemben?” - kérdezi a lhasai szerzetes.
A világ tetején egy számunkra szinte
elképzelhetetlen szellemi harc zajlik a világ legvallásosabb népe, és a
jelenleg a planétán a legmaterialistább ideológia között. E birkózás kimenete
az egész világ jövője számára döntő lesz. Egyesek gondolhatnák: Ez Dávid Góliát
ellen. Bizonnyal, mondja a tibeti: „A dolog kimenete ismert.”
Az erőszakmentesség nem jelenti a Dalai
Láma számára az alattomosságot. Mint mindig, megkívánja a szellemi világosságot.
Így a kínai megszállóknak felrója a kulturális népirtást, és az
összehasonlíthatatlan kulturális barbárságot a világ tetején. Alexander Szolzsenyicin
ehhez ezt mondja: „A holokauszt, mely Tibetre jött, leleplezte a kommunista
Kínát, mint kegyetlen és embertelen hóhért – brutálisabb és embertelenebb, mint
a világ bármely kommunista rezsimje.”
Tibet régi határai között körülbelül 6
millió tibeti él. Pekingnek olyan tervei vannak, hogy oda 20 millió kínait
telepítsen be. Egyre kérdezi a Dalai Láma, mennyire reménytelennek kell
legyenek a honfitársai, ha az utóbbi 4 évben 135 tibeti égette el önmagát – a
kínai megszálló politika ellen tiltakozásként.
A kérdésre, hogy majd 80 évesen olyan
fit, azt feleli – természetesen nevetve: „Egészen egyszerű dolog: 50 éve nincs
vacsora!” Minden este fél hétkor lefekszik. Alszik 3 óra 30-ig. Meditál úgy
7-ig, reggelizik, és azután elkezdi a munkát.
A Dalai Láma egyszerre több etikai és
spirituális értéket testesít meg: ellenállás az erőszakos uralommal szemben, a kapitalizmus
kritikája (hasonlóan a pápához), az állatok szeretete, elkötelezettség a
környezet mellett és az atomfegyverek ellen. Ezt a listát olvasva úgy tűnik: ez
egy nyugati baloldali program. Őt azonban nem lehet ideológiailag kisajátítani.
Ő üldözött és Nobel békedíjas – és
megvilágosodottnak tartják. A lelkekért folytatott harcban legyőzhetetlen.
Különben: egy német értelmiségi egyszer azt kérdezte: „Őszentsége, hogy jutok a
leggyorsabban a megvilágosodáshoz?” A felelete: „A legjobb, ha elmegy az
orvoshoz, és adat magának egy injekciót.”
Ezt
meg kell élni. 2014. nyarán Hamburgban, a kongresszusi központban négy nap
egymás után 7.000 ember jött az előadásait meghallgatni. A Dalai Láma négy
napig beszélt, naponta 5 órát is, minden jegyzet nélkül. Sokan nevettek,
egyesek sírtak, és valamennyien koncentráltan hallgatták. Hogy csinálja? Sokat
tud nekünk mondani.
Franz Alt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése