A DALAI LÁMA
SZEKULÁRIS ETIKÁRA ÉS BÉKÉRE SZÓLÓ
FELHÍVÁSA
Évezredek óta alkalmaznak erőszakot és
tartják azt jogosnak a vallások nevében. A vallások gyakran voltak
intoleránsak, és azok ma is. Politikai, vagy gazdasági érdekek érvényesítése
érdekében gyakran visszaélnek a vallással, vagy áthangolják vallási vezetők
által is. Ezért mondom, hogy a XXI. században egy minden valláson túli, új
etikára van szükségünk. Olyan szekuláris etikáról beszélek, mely a több mint
egy egymilliárdnyi ateistának, és az egyre növekvő számú agnosztikusok számára
is segítő, és használható. A vallásnál fontosabb az elementáris emberi
spiritualitásunk. Ez egy belénk, emberekbe helyezett hajlam szeretetre, jóságra
és vonzalomra – függetlenül attól, melyik valláshoz tartozunk.
Meggyőződésem szerint az emberek ugyan
ki tudnak jönni vallás nélkül, de nem tudnak kijönni belső értékek, és etika
nélkül. Az etika és a vallás közti különbség hasonlít a víz és a tea közötti
különbségre. Etika és belső értékek, melyek vallási kontextusra támaszkodnak,
inkább olyanok, mint a tea. A tea, amelyet megiszunk, legnagyobb részt vízből
áll, de további összetevőket is tartalmaz – tealevelet, fűszereket, esetleg egy
kis cukrot és – Tibetben mindenképpen – egy csipet sót, és az azt
tartalmasabbá, maradandóbbá és valami olyanná teszi, amit mi minden nap
kívánunk. De attól függetlenül, hogy hogyan készítik el a teát: fő alkotóeleme
mindig a víz. Tea nélkül tudunk élni, de víz nélkül nem. Pontosan így születünk
meg vallás nélkül, de nem az együttérzés alapszükséglete nélkül – és nem víz
utáni alapszükséglet nélkül.
Egyre világosabban látom, hogy a spirituális
jólétünk nem a vallástól függ, hanem a velünk született emberi természettől, a
természetes vágyunkból ered a jóságra, együttérzésre és másokról való
gondoskodásra. Függetlenül attól, hogy valamely valláshoz tartozunk-e, vagy
sem, mindannyiunkban van egy elementáris és emberi etikus ősforrás. Ezt a közös
etikus alapot kell ápolnunk, gondoznunk. Etika, nem a vallás van az emberi
természetben rögzítve. Így tudunk a teremtés megóvásán dolgozni. Ez a
gyakorlati vallásosság és gyakorlati etika. Ez az emberi együttélés alapja.
Meggyőződésem, hogy az emberi fejlődés az együttműködésen, és nem a versenyen
alapszik. Ez tudományosan bizonyított.
Most
azt kell megtanulnunk, hogy az emberiség egyetlen család. Mi valamennyien
fizikailag, mentálisan és emocionálisan fivérek és nővérek vagyunk. De a fókuszunk
még mindig túlságosan a különbségekre irányul, ahelyett, ami összeköt
bennünket. Ugyanakkor valamennyien ugyanolyan módon születünk meg, ugyanolyan
módon halunk meg. Kevés értelme van a nemzetre és vallásra vonatkozó büszkeséggel
a temetőben kikötni!
Az etika mélyebbre megy, és
természetesebb, mint a vallás.
A klímaváltozást is csak globálisan
lehet megoldani. Azt remélem, - és imádkozom érte - hogy ez a felismerés a
következő klíma csúcstalálkozón Párizsban 2015. végén végre konkrét
eredményekre vezet. Egoizmus, nacionalizmus és az erőszak alapjukban hibás
utak. A legfontosabb kérdés egy jobb világ érdekében az: hogyan tudunk egymásnak
segíteni? Ennek érdekében a tudatunkat élesíteni kell. Ez érvényes a
politikusokra vonatkozóan is. Pozitív szellemi állapotokra van szükségünk. Én
ezt naponta 4 órát gyakorlom. A meditáció fontosabb, mint a ritualizált ima. A
gyerekeknek morált és etikát kellene tanulni. Az jobban segít, mint minden
vallás. A háborúk és erőszak fő okai a negatív emócióink. Ezeknek adunk túl sok
teret, és az értelmünknek és az együttérzésünknek túl keveset.
Javaslom: többet odafigyelni, többet
gondolkozni, többet meditálni. Mahatma Gandhival együtt gondolom: „Mi magunk
kell a változás legyünk, amelyet a világban látni szeretnénk.”
Egyes totalitárius államoknál látjuk,
hogy a béke csak akkor lehet tartós, ha az emberi jogokat tiszteletben tartják,
ha van az embereknek mit enni, és ha az egyén és a népek szabadok. Igazi békét magunkkal,
közöttünk és körülöttünk csak belső békén keresztül tudunk elérni. A
boldogsághoz hozzátartozik egy univerzális felelősség és egy szekuláris etika
kifejlődése.
Én mindig ki fogok tartani az erőszakmentesség
mellett. Ez az ellenség intelligens szeretete. Intenzív meditáció által meg
fogjuk állapítani, hogy az ellenség legjobb barátunkká válhat. Egy tisztán
szekuláris etika nézőpontjából így higgadtabbá, együttérzőbbé és ítélőképesebb
emberré válunk. Akkor van esélyünk arra is, hogy a XXI. Század a dialógus
évszázada és egy gondoskodó, felelősségteljes és együttérző emberiség évszázada
lesz.
Ez a reménységem. Ez az imám.
Boldogsággal tekintek azon nap felé, amelyen a gyermekek az iskolában az
erőszakmentesség és a békés konfliktusmegoldás alapelveit - tehát a szekuláris
etikát – tanulják.
Az anyagi javaknak ma túl nagy
jelentőséget tulajdonítanak. Ezek fontosak, de nem képesek a pszichikai
stresszünket, félelmünket, haragunkat és elégedetlenségünket csökkenteni.
Nekünk azonban a mentális terheléseinken - mint például stresszek, félelmek,
elégedetlenségek – túl kell jutnunk. Ezért van szükségünk egy mélyebb
gondolkozási szintre. Én ezt értem a figyelmesség alatt. Meditáció és gondolkodás
által például megtanulhatjuk, hogy a türelem a harag legfontosabb ellenanyaga,
az elégedettség a mohóság, a bátorság a félelem, a megértés a kétség ellen hat.
A másokkal szembeni düh keveset segít, helyette arról kellene gondoskodjunk,
hogy magunkat változtassuk meg.
Úgy látszik, hogy most az ember érettsége
gyarapszik. A béke utáni vágy, illetve az erőszak elvetése nagyon erős.
Világszerte erőfeszítéseket kell tennünk, hogy minden erőszakos módszer megálljon,
visszaszoruljon, vagy megszűnjön. Most már nem elegendő az embereknek csak azt
mondani, hogy mi elutasítjuk az erőszakot és békét akarunk.
Hatékonyabb módszereket kell
alkalmazni. Fegyverek exportja a béke nagy akadálya.
Bármikor, ha problémákra bukkanunk, vagy
gazdasági konfliktusok alakulnak ki, de vallási differenciák esetében is, abba
az irányba kell hatnunk, hogy az egyetlen igaz módszer a dialógus.
Meg kell tanuljuk, hogy valamennyien fivérek
és nővérek vagyunk. Az utolsó évszázad az erőszak évszázada volt. A mi XXI. évszázadunk
a dialógus évszázada kell legyen! A múltat soha nem tudjuk megváltoztatni, de
mindig tudunk tanulni egy jobb jövőre vonatkozóan.
Az elképzelés, hogy a problémákat erőszakkal
lehet megoldani: egy pusztító tévhit. Egészen ritka kivételektől eltekintve az
erőszak mindig új erőszakhoz vezet. Háború a behálózott világunkban nem
időszerű, és ellentmond az értelemnek és az etikának. Az iraki háború, melyet
George W. Bush 2003-ban indított, egy katasztrófa volt. Ez a konfliktus még
nincs megoldva és sok ember életébe került.
Természetesen nem elegendő csak a politikusok
béke akaratára hivatkozni. Fontosabb, hogy a világon egyre több ember a
leszerelés hívének vallja magát. A leszerelés a gyakorlati együttérzés. Azonban
a külső leszerelés előfeltétele a gyűlölet, előítéletek és intolerancia belső
leszerelése. Felhívok minden háborúzó felet: „Szerelkezzen le és ne fel!”, és
minden embert: „Győzzék le a gyűlöletet és előítéletet megértéssel,
együttműködéssel, toleranciával!”
Minden szenvedés ellenére, amit Kína nekünk
tibetieknek okoz: mélységesen vagyok győződve arról, hogy a legtöbb emberi
problémát őszinte párbeszéddel meg lehet oldani. Az erőszakmentesség és a
minden élettel szembeni tisztelet e stratégiája Tibet ajándéka a világnak.
Dalai
Láma
Dharamsala, 2015. március
Folytatás következik. (KVM)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése