"Vannak emberek, akik nem azért élnek párkapcsolatban, hogy megtanuljanak szeretni, hanem hogy közösen eltereljék a figyelmüket önmagukról. Ha azonban azért vagyunk együtt, mert nem vagyunk képesek egyedül lenni, akkor a kapcsolat alapja nem az "együttlétre mondott igen", hanem az "egyedüllétre mondott nem". Az egyedüllét azonban olyan egzisztenciális feladat, amellyel mindenkinek meg kell birkóznia az életében.
A "mindennel való egyedüllét" képességében rejlik ugyanis a szabadság és a kiteljesedés valódi nagyságának és belső erejének titka.
A "mindennel való egyedüllét" művészetének megélése egy partnerkapcsolatban természetesen nem azt jelenti, hogy remetének kell legyünk, a legkevésbé sem izolációt vagy különcséget, hanem azt, hogy éberen önmagunkra koncentrálunk. Ahelyett, hogy valaki mástól remélnénk ezt a belső kapcsolatot, mély kapcsolódást élünk meg "mindennel, ami van", függetlenül attól, hogy külsőleg éppen egyedül vagyunk vagy társaságban."
(K. Tepperwein: Nyílj meg és szeress!)
Talan nem szorosan a targyhoz fuzodik, de jo volt az "egzisztencialis" szot az igazi ertelmeben latni. Manapsag - ugy vettem eszre - sokan az egzisztencia alatt csupan az anyagiak megszerzeset ertik, holott az egzisztencia az ember mindenkor elidegeníthetetlen szubjektivitása, az a szabadság, amelyben önmagamat teremtem meg.
VálaszTörlésSzívemből szóltál megint. :-D
VálaszTörlés