A szerelem kémiája

A meghitt szeretet esetén az agynak azon a területei is aktívak, amelyek friss szerelmeseknél kihasználatlanok: az elülső cinguláris kéreg (anterior cingulate cortex) és az insuláris kéreg (insular cortex). Ezek a területek felelősek az "érzelmek káoszának" feldolgozásáért. Például ezek a területek hozzák az érzéseket összhangba az emlékekkel, a saját érzéseket tudatosítják és más emberek érzéseit felmérik.

A szeretetnek és a szerelmi érzésnek nem ugyanaz az agyi terület felel meg. De nemcsak ezek a "területi", hanem az ezzel összefüggő neurokémiai különbségek is világossá teszik, hogy ezek az érzések nem azonosak. Kémiai hatásukat tekintve úgy különböznek egymástól, mint ahogy például egy ajzószer különbözik egy feszültségoldó szertől.
Már az első eredmények megmutatták, hogy a szerelmi állapotnak hol van az "otthona" az agyban. Különlegesen aktívvá a férfiaknál és a nőknél is két agyi terület vált: az úgynevezett caudate nucleus, egy C alakú és a dpoamin hormon számára receptorokkal gazdagon felruházott terület az agy középső részén. És a VTA - régióm az agytörzsnek egy része az agy legrégibb részén. Ez a kutatók elnevezésével élve "dopamin - gyár": vagyis azt az idegi ingerület átvivő anyagot gyártja, amit szerelmi kábítószernek is nevezhetünk.

Ez az idegi ingerület átvivő anyag megmagyarázza, miért van az, hogy a szerelmes férfiak és nők, függetlenül a kapcsolat mélységétől, mohón vágynak arra, hogy szerelmesükkel egyesüljenek.

A szerelmi érzés tünetei összehasonlíthatóak a kábítószer - függőséggel, ez ugyanis szintén kapcsolatban áll a magas dopamin - értékkel.

A szerotonin - érték a szerelmeseknél bizonyíthatóan alacsony szintre áll be. Normális esetben a vér alacsony szerotonin - értéke a szorongásos állapotok jele. Ezen kívül kezdődő kényszer -neurózisra utal.

Így aztán nem csoda, hogy a szerelmesek a szerelem minden boldogsága ellenére ugyanakkor nagy szorongást éreznek attól, hogy elveszítik szerelmesüket, és például máris kétségbeesnek, ha a szerelmük hívására várniuk kell. A csökkenő szerotonin - szint lehet az oka, hogy a szerelmesek miért gondolnak állandóan, csaknem kényszeresen partnerükre, és miért az együttlétet képzelik maguk elé újra és újra.

(Helen Fischer)

A szerelmi állapot egy mágikus biokémiai történés. Úgy tűnik fel előttünk, mint az élet legszebb adománya, azonban csak nagyon ritkán adatik meg nekünk. Ráadásul általában csak egy fantáziaképbe szeretünk bele, a másikról alkotott képünkbe, és nem magába a másikba. Egy projekciót (kivetítést) hozunk létre. A valóság megismerése olykor lehet kellemes meglepetés, de legtöbbször keserű csalódás.

(K. Tepperwein)

Érdekes megközelítése a fizikai / anyagi szinten elemezve az egészet. Én inkább minden síkon át nézek a dolgokra. De persze nem mondhat ellen egyik sík a másiknak. Ezért érdemes átfogóan szemlélni a világot.

Látom, és magam is sokszor éltem meg ezeket az élményeket. Szerintem:

Meglátunk valakit, és a közös inkarnációs emlékek hatására vagy azonnal pozitív, vagy negatív érzéseket tapasztalunk iránta. Főleg a nőknél erősebb ez az áthallás a korábbi életekből.

Ha még képes is belenézni a közös múltba, ráébred, hogy szerelmesek voltak, és hajlamos ott folytatni az érzelmeket, ahol a korábbi inkarnációban abbahagyták.

De van egy hatalmas csapda! Ez az ember más, mint a korábbi. Más a személyisége!!!! És ebből jön a hatalmas csalódás később. Most MOST van!!!! Arra kellene figyelni, hogy ITT és MOST milyen az illető. Nem az ő hibája, hogy most MÁS. Csak MÁS!!!

Egyszer gyanús lett számomra valaki. Belenéztem a korábbi életünkbe. Egy tóparton álltunk és hallgattuk a köveken csobbanó vizet a Hold fényében. Nagyon szerettük egymást, nagy összetartozás volt közöttünk.

Aztán hetekkel később mesélte, hogy 15 éve épített egy tavat a kertjében, mert olyan jó érzés ülni éjjel a partján és hallgatni a víz csobbanását.

De fogalma sem volt róla, hogy velem élte át ezt az élményt. Neki csak az érzés jött át a múltból és ezt akarta újra átélni.

Aztán adtam maguknak egy esélyt, de a mostani énje és az én mostani személyem nem passzoltak egymáshoz. El kellett engednem. Nem hibás senki, csak most MOST van.