"- Ha életetekben valamilyen nem kívánatos történés felüti a fejét, rögtön kétségbe estek, és elkezditek őrületesen sajnálni önmagatokat. Ezt olyan magas fokon művelitek, hogy végülvalóban, teljes mértékben áldozattá váltok. Ebben a szerepben aztán könnyen benne lehet ragadni, s mivel ez egy alacsonyabb rezgésszint, nehezebb kikeveredni belőle.
- Szerinted hogyan lehetne elkerülni mindezt? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal.- úgy, hogy kihagyjátok az önsajnálós fázist, és rögtön a kivezető út keresésével foglalkoztok.
.
- Egyik kollektív, nagy hibátok, hogy folyamatosan kevetegtek az idősíkok között. Állandóan a múlton siránkoztok, a már elkövetett hibáitok miatt sopánkodtok azon gondolkodva, miként lehetett volna mást cselekedni. Önostorozva pálcát törtök önnön fejetek felett vagy másokat megnevezve, ujjal mutogattok, bűnöst kiáltotok ahelyett, hogy felvállalnátok a felelősséget tetteitekért, és a következmények miatt. A másik alapvető hiba, ha a múltat valahogy mégis sikerül lezárnotok, a jövőtök miatti folyamatos aggodalomban nyilvánul meg.
A probléma forrása ebbe lényegében az, hogy nem a jelen pillanatban élnek, pedig abban rejlik az igazi erő. Egyszerű pocsékolása az energiáknak az, ahogyan bántok vele. Egyenesen őrültség a múlton siránkozni és a jövő miatt aggódni, hiszen a sors mindig a MOST-ban íródik. Azzal, hogy a tudat nem a jelenben időzik, erő vész el feleslegesen, s így irányíthatatlanná válnak az események."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése