Idejét sem tudom, mióta állok szoros kapcsolatban Zöld Tarával. Minden reggel a mantrájával kelek. Ma végre a beavatást is megkaptam, sok más társammal együtt.
Voltunk legalább ötszázan. Pokoli melegben ültünk, sokan álltak is, de ennek ellenére mindenki türelmes, toleráns volt: egymáshoz is, pici gyerekekhez, kutyához. Pontosabban a kutya és a gyerekek is példásan viselkedtek. Különleges hangulat uralkodott a teremben. Azért is írok erről, mert már sokszor megdöbbentett az emberek viselkedése hasonló eseményeken, de itt most minden Zöld Tarához méltó volt! Hála és köszönet minden résztvevőnek az élményért!
Én sajnos csak a kezdés előtt 10 perccel érkeztem, ezért az ajtóban kaptam egy széket, az előcsarnokban. Ott bizony elég nagy fejetlenségnek tűnt az egész, sokáig azon gondolkodtam, mit is keresek itt. Egy fiatal lány így szólt a mellette ülőhöz:
VálaszTörlés- Ahhoz képest, hogy milyen k...a
sok buddhista van itt, elég sokat káromkodnak.
Szerencsére a szertartás alatt már tényleg az volt, amit leírtál. Két lány megengedte, hogy melléjük üljek, így befértem a terembe. Sőt, mivel még igen tájékozatlan vagyok ezekben a dolgokban, segítettek is, megmondták mit csináljak. Köszönet érte nekik, és persze neked, Magdi, hogy részt vehettem.