2009-08-21

Augusztus 18.

Van egy mondás: a szomszéd kertje mindig zöldebb. És ez itt igaz is. A magyar területen kiégett kukoricás és napraforgó földek mellett haladtunk. Itt sokkal bujább és zöldebb a növényzet. Feltételezem, több a csapadék. és a hajnali harmat. Sokkal többet dolgoznak itt kézzel, talán ez is jobban esik a növényeknek?
Nagyon sok régi ház áll az út két oldalán. Sajnos, mire észreveszem, már el is hagytuk. Innen hátulról nem látni be a tájat. Némelyik olyan régi, hogy ha Apu lépne ki rajta, nem is csodálkoznék. Időutazás ez is, mert ezek a nagyon régi kertek, épületek a gyerekkoromat juttatják eszembe. Apuval jártuk az országot, és ezek azt idézik fel. Arról nem is beszélve, hogy sok faluban minden második – harmadik ház előtt kint ül valaki és zöldséget, gyümölcsöt árul. Egy helyen lilahagymát árulnak fürtökbe kötve, pár méterenként. Rettentő sok gombát kínálnak, és erdei gyümölcsöket. Sajnos nem állunk meg, de nincs is értelme, mert megromlana a gyümölcs, mire hazaérünk Pestre.
Szép a táj. Hegyek jobbra és balra. Az illat is mesés! Most kiélvezem, hogy nem én vezetek, nézhetem a szépségeket. De jó lenne egyszer a gyerekekkel eljönni, mikor ott és akkor állunk meg, ahol, és amikor tetszik.
Az út mellett itt sajtot és mézet lehetett vásárolni, elfogadható áron. Elég komoly forgalma van a boltnak, pedig kilométerekre semmi, csak a természet. De nagyon sok kocsi megáll.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése