.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
A szubatomos szinten érvényüket veszítik a fizika newtoni törvényei. Maga az "atom" is illuzórikusnak bizonyult. Minél behatóbban tanulmányozták, annál illékonyabbnak találták. Ahogy a tudomány behatolt a parányi léptékeknek ebbe a világába, valami különös történt: minél mélyebbre merült a valóságban, az annál inkább eltűnt a szem elől. Az anyag legkisebb szilárd alkotóelemeit keresve valami mást talált: egymástól elkülöníthető, tünékeny kis energiacsomagokat, melyeket a fizikusok kvantumoknak neveznek.
Az áttörés végösszege tehát az, hogy MINDEN ENERGIA!
Miután rájöttünk, hogy MINDEN ENERGIA - azaz nincs éles választóvonal anyag és energia között - szertefoszlanak a határok az anyagi valóság és gondolataink között.
Az anyag a maga legalapvetőbb megjelenési formájában voltaképpen meg nem valósult lehetőség.
A valóságot nem szilárd anyag alkotja, hanem valamiféle lehetőségmező: inkább vázlat tehát a dolgokról, mint maguk a dolgok. Egy adott részecske kizárólag akkor szilárdulhat "anyaggá", amikor megmérik vagy megvizsgálják.
Maga a megfigyelés ténye hatással van a megfigyelt részecskék viselkedésére. Már maga a mérés szándéka is elegendő a kérdéses részecske viselkedésének megváltoztatásához!
A mindenség alapanyaga a tudat, az anyag és az energia csupán két lehetséges megjelenési formája.
László Ervin A-mezőnek nevezi, a Védák Akasha krónikának, Gustav Jung kollektív tudattalannak, Carl de Chardin nooszférának, Rubert Sheldrake morfogenetikus mezőnek.
Az anyagi világban mindent atomok alkotnak.
Az atomok alapanyaga energia.
Az energia alapanyaga a tudat.
A helyzet az, hogy nem a tényeket látjuk, hanem amit látni akarunk, aminek a látását belénk nevelték. Az ember azt látja, amit elhisz.
Az, amit mi megfogható valóságként érzékelünk, nem más, mint az olyan mértékben lelassult energia, amely "szilárd" anyagot hoz létre.
(John Assaraf: A Válasz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése