8 vers a szellem képzésére

1.
Eltökéltem, hogy a mindent adó ékkőnél is
értékesebb legmagasabb célt
elérem az összes lény javának szolgálatára -
tartsak mindenkor nagy becsben minden lényt!
2.
Találkozzak bárhol bárkivel,
tekintsem magam mindenkinél alacsonyabbnak,
és szívem legmélyéből, tisztelettel
tartsak mindenki mást fölöttem állónak!
3.
Vizsgáljam elmém minden cselekvésem közben,
s amint zavaros gondolataim és érzelmeim támadnak,
szembenézve velük szilárdan, hárítsam el azokat,
mert rám és másokra is bajt hoznak!
4.
Ha bármikor vétkektől és szenvedéstől terhelt
bántó jellemű lényeket látok,
tekintsem őket ritkán talált értéknek,
mintha csak drága kincset leltem volna.
5.
Ha mások - irigységből fakadóan -
igazságtalanul bántanak, rágalmaznak és gúnyolnak,
vállaljam magamra a vesztést,
s a győzelmet nekik adjam!
6.
Ha valaki, akinek segítséget nyújtottam,
vagy akiben erősen bizakodtam,
szerfelett fájdalmas módon bántalmaz,
tekintsem még őt is becses tanítómnak!
7.
Röviden: közvetlenül s közvetve ajánljak fel
minden jótéteményt s örömöt a lényeknek
- mint anyáimnak - és vállaljam csendben magamra
minden szenvedésüket és fájdalmukat! (tonglen)
8.
Mindezen cselekedeteim a nyolc világi aggály
szennyétől érintetlenek maradjanak,
s felismerve az összes dolog merő téveszme voltát,
kötődéstől mentesen, minden béklyómtól szabaduljak!
(Gese Langri Tangpa)