Harmadik találkozásom

Ma volt a harmadik találkozásom Őszentsége, a Dalai Lámával. Első alkalommal fogalmam sem volt, mi vár rám. Másodszor (10 éve) Zsófit "felhasználva" külön áldásban részesültünk, meg is érintett. Ma már éjjel nem tudtam aludni, mert tudtam, megint egy légtérben leszek Vele. Számomra Ő az ELSŐ EMBER A FÖLDÖN, már akiről tudomásom van.

A szervezés csapnivaló volt. Zuhogó esőben állt a hatalmas tömeg, de nem volt bennük annyi rugalmasság, hogy beengedjék az embereket előbb. Mit előbb? 8 óra helyett 8:10-kor nyitottak ajtót. Számtalan szervezőt és öltönyös biztonsági őrt? vagy kit megkérdeztünk, hogy hol lehet felmenni a lelátókra, de nem tudtak válaszolni. Végül magunktól megtaláltuk a bejáratot. A székek inkvizíciós eszközöknek bizonyultak. Annyira közel vannak a sorok, hogy fél óra után már fájt a térdünk, lábunk. Részemről bevetettem a "Nekem van térdem, nem vagyok azonos a térdemmel, én ÉN vagyok, van bennem ez a fájdalom, nem vagyok azonos ezzel a fájdalommal, én ÉN vagyok" mantrát. Pár perc múlva elmúlt a panaszom, de sokat ficeregtem volna továbbra is.
.

De Őszentsége mindenért kárpótolt. Amint belépett, végigfolyt a könny az arcomon. Az ember szíve csordultig lesz szeretettel.
Imádon az egyszerűségét, közvetlenségét, humorát. Tündéri volt a fényvédője. Minden szava hiteles, szeretettel teli. A vallások közötti feszültségekről beszélt, elképesztő türelemmel és szeretettel.
Tegnap valaki felvállalta egy kérdés kapcsán, hogy nem tudja a választ. Ma Őszentsége mondta ki ezt a mondatot. Össze is nevettünk az illetővel. Nem szégyen, viszont hiteles...

.

Másik emlékezetes eset: Valaki rákérdezett, hogy szerinte is Dobogókőn van a Föld szívcsakrája? Nevetve válaszolta, hogy minden nép úgy érzi, ő van a központban, ezt tapasztalja. Én is mindig azt tanítom, hogy ha körbeforgatod a fejed, mindig te leszel a centrumban, de csak a tiédben. Repkedett a lelkem, hogy a saját gondolataimat hallom vissza.

Egyébként is járt a neten több szöveg, amit neki tulajdonítanak, de tudtam, hogy Ő ilyeneket soha nem mondana. Itt volt hát a nagy bizonyosság!
Amit sajnálattal láttam, a végére elfáradt, a hangja is lecsuklott. Hiába, a legnagyobb lélek teste is elfárad egyszer.

Bár rajongással szeretem, de elfogadom, ha mennie kell, hogy aztán tizenötödször is visszatérjen közénk mihamarabb.

Addig is élvezem a jelenlétét, amíg lehet, holnap folytatom.