Meseszép napsütésben indultunk tegnap Marosvásárhelyről Csíkszentdomokosra.
Imádom az ilyen régi épületeket!
Boldogan láttam, hogy Marikának is elakad a lélegzete a látványtól!
A Bucsin felülmúlta minden várakozását.
A kedvenc patakom mostani arca.
A kicsattanóan egészséges növényzet elképesztő mennyiségben!
Felhők játéka.
Sajnos, sem a friss levegő, sem az illat orgia, sem a madarak éneke, sem a víz csobogása nem jön át a képeken. Marika is belátta, ezt ITT kell átélni. :-)
A Bucsin után akár jobbra, akár balra néz az ember, végeláthatatlan virágos mezők fogadnak. Ez nem repceföld, ez mind vadvirág!
Mivel itt sokkal hidegebb van, az orgona is később virágzik. Otthon már el is felejtettük, itt még találni belőle.
Olyan finom ez a sok zöld látványa. Puha, zöld bársony... nem lehet betelni vele. :-)
Ilyenkor már a torkomban dobog a szívem, mert tudom, pár perc és megérkezem Irmáékhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése