Hajlék nélkül

 

‎Hajlék nélkül, szabad ég alatt,
Koldus szíve majd megszakad.
Kit kivetett az élet magából,
S lemondatott minden barátról.
 

Könnyek úsznak szemei tükrében,
Mikor egy képet tart koszos kezében.
A családról, ez az utolsó emlék,
Megbánta már elveszett tettét.

Egy dolog lett örökre a társa,
Az érzés, a boldogságra vágyva.
Megviselt szívvel, egyedül,
A bánatban végleg elmerül.

Csak a csendben hallatszik,
Mikor mindenki alszik.
A koldus könyörgő szava,
Hogy hadd menjen haza..."