Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2009. október 12., hétfő

Szerbiai jelentés 1.

Az első meglepetés és élmény mindjárt az volt, hogy nekem kellett vezetni a Corollát. Nagyobb, int a Fordom. Az ablakai sötétítve. Ez az élmény 2002-ben fordult elő a Cryslerben. Aztán ott van a visszapillantó tükör. Fele akkora, mint amihez szoktam, ráadásul hátul a sok csomagtól ki se láttam. Maradtak az oldalsó tükrök.
Aztán mindig van bennem egy kis drukk, ha nem a sajátom vezetem. Nehogy kárt tegyek máséban!
De a legnagyobb kihívás, hogy ez automata. 1996-ban vezettem egy nyáron át egy Fordot, amelyik szintén automata volt. Aki próbálta, csak az tudja, mit jelent ez.
Egyszer sikerült bal lábbal fékeznem (mögöttünk persze kamion jött) de a védőbúra működött. Hiába, 30 évig benne van az ember keze és lába egy automatikus mozdulatsorban... nehéz átállni elsőre.
Szóval "típust repültem". (így hívják a repülésnél, amikor első alkalommal vezet valaki új típusú repülőt.)
Köszönet érte!