Hiányzol...

Nem tudom - a moderálásnál nem derül ki, hogy ki írta - de jól esett ez az egy szó: hiányzol. Bárki írta is, megdobogtatta a szívem és köszönöm.

Ti is nekem. Sok visszajelzést kapok, hogy olvastok, ezért mikor valamit közzéteszek, érezlek benneteket.

Nos, kint voltam egy hétig Romániában ismét. Olyan örömmel megyek oda is, annyi sok szeretetet kapott az ottaniaktól is!

Megható, hogy hoznak apróságokat, főleg gyümölcsöt, vagy más élelmiszert. Ami telik. Megdöbbentett, hogy valakitől kaptam egy bőr pénztárcát. Gondolom ilyesmivel foglalkozhat. Az érdekes az benne, hogy kiutazás előtt két napig nézegettem pénztárcát, hogy a román és szerb pénz másban tarthassam. De végül nem költöttem erre. Aztán egy kedves hölgy meglepett vele!

A legtöbben visszatérnek, nagyon várnak. Élvezik a Nelson hatását, és a beszélgetéseket velem. A román nemzetiségűek is sokat értenek, legfeljebb ők nem tudnak beszélni magyarul, de értik, amit mondok. Az egyiktől kérdeztem, hogy volt a múltkori kezelés után? A kezeivel csapkodott maga körül, szárnyalt és nagyot kacagott. Ennél nagyobb öröm nem is kell.

Az az igazság, hogy nagy szükségük van a segítségre, és örömmel teszem is.

Van egy házaspár - a férfi fekvőbeteg - akikhez kijárok a lakásra. nagyon nincs pénzük, de a szívük hatalmas. Látom, hogy a feleség mi mindent meg nem tesz a férjéért. Kivittem ajándékba egy talpmasszírozót. Tudjátok, amibe vizet kell önteni és masszírozza a talpakat. Nálunk ez nem drága, és sok éve megvehetjük, de ott nem ismerik. Nekem itt állt a szekrényben. Évente kétszer, ha használtam. Gondoltam, legalább hasznát vehetik. Azt kértem fizetség helyett, hogy a feleségnek is kötelező használni. Amíg kezeltem a férjét, beleültettem. Megható volt látni, hogy fél órát ült egy helyben és élvezte a hatását. Most már bízom benne, hogy tényleg ő is igénybe veszi majd.

Szóval sok megható, torokszorító élményben van részem. Anyagilag "nem éri meg", de egyébként nagyon is! Decemberben sajnos nem férek majd be a kocsiba, mert sok árút kell kivinni, így a szállításomról nekem kell gondoskodnom. Ez legalább 45.000.- - 50.000.- forint plusz költség. Most úgy néz ki, hogy még nekem kéne fizetni, hogy kint dolgozhassak, de bízom a Rendszerben. Annyira könyörögnek, hogy menjek, és mi lesz velük, ha nem megyek, hogy tudom, valami megoldás lesz, valahonnan lesz majd erre is pénz. Marosvásárhelyen és Csíkszeredán rengetegen várnak.

Novemberben sajnos csak Marosvásárhelyre jutok el, de ott most több napot is tölthetek.

Székelyudvarhelyen levágták a hajam. Most elég öcsis lett a fejem, de kényelmes.

Próbáltam elérni, hogy internet kapcsolatom is legyen, hogy a blogot tudjam írni. Most sajnos még úgy néz ki, hogy csak román állampolgár vehet internet kapcsolatot. Igyekszem minden lehetőséget megismerni, és amint van rá mód, megoldom ezt is. Innen a roaming rettentő drága. Annyit sajnos nem keresek kint, hogy megengedhessem magamnak. Helyi megoldást kell találnom. Csak Székelyudvarhelyen, a Gizi csárdában van wifi, de most nem ott aludtunk. Épp csak pár levelet volt időm letölteni.

Pénteken megyünk Szerbiába, de szombaton már jövünk is vissza. Most egy darabig megint szorgalmasan fogok írni Nektek nagy szeretettel.