Aki megpróbál egy gyermeket valamely vallás követőjévé tenni, abból hiányzik az együttérzés, az az ember kegyetlen: magát a lelkét fertőzi meg az új és érintetlen jövevénynek.
Mielőtt a gyermek egyáltalán feltehetné a kérdéseit, máris megkapja a válaszokat a tömegigényekre szabott filozófiák, dogmák és eszmerendszerek képében.

Megmondhatod a gyereknek: "Igen, nekem megvan a magam elképzelése Istenről, és ez is egy változat a legkülönbözőbb eszmék gyűjteményében. Ezt is választhatod, én azonban nem állítom, hogy az én elképzelésem a helyes. Azért, mert nekem tetszik, még nem biztos, hogy neked is tetszeni fog."
Nem feltétlen szükségszerűség, hogy a fiú egyetértsen az apjával, a lány egy véleményen legyen az anyjával. Ami azt illeti, sokkal kedvezőbb esetnek tűnik, ha a gyerekek NEM értenek egyet a szüleikkel. Így megy ugyanis végbe az evolúció. Ha minden gyermek az apja véleményt szajkózná, akkor nem volna fejlődés, hiszen minden új apa egyetértene a saját apjával.
(Milyen lenne, ha még mindig Ré napistent imádnánk például?! :-D Csak hogy még régebbre ne menjek vissza.)
Ám mivel a fiúk és lányok ellentmondanak az apáknak és anyáknak, az egész hagyományrendszerüknek, az emberi lények továbbfejlődnek.
Az egész emberi fejlődés egyetlen roppant ellenkezés a múlttal. És minél intelligensebb vagy, annál eltérőbb véleményt képviselsz. A szülők persze az egyetértő gyerekeket becsülik, és elmarasztalják azt a gyereket, aki különböző nézeteket vall.
(Osho: Az élet és a szeretet természetes szakaszai)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése