Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. február 11., péntek

Tepperwein a szeretetről


"Azzal, hogy nem fogadjuk el magunkat olyan­nak, amilyenek vagyunk, csak azt az érzésünket erősítjük, hogy másmilyennek teremtettek bennün­ket. Másmilyenek azonban csupán akkor leszünk, ha megváltoztatjuk magunkat. És erre minden pil­lanatban lehetőségünk van. Ezzel a lehetőséggel azonban csak akkor élhetünk, ha előbb elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és így is szeretni tudjuk magunkat.


Ha valakit szeretek, akkor önmagamat adom, az illetőnek a legjobbakat akarom és kívánom, anélkül hogy ezért bármiféle ellenszolgáltatást várnék. A sze­retet adni akar, és az adásban teljesíti ki magát.


A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk, vagy a tár­saságában vagyunk, vagy valamely közösen végzett munkában beteljesülést találunk. A szeretet azt je­lenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a többieket, hagyom, hogy részt vegyenek mindab­ban, ami engem foglalkoztat, megosztom magam velük, önmagamat felkínálom nekik. A szeretet azt jelenti, hogy örömmel munkálkodom mások javán, és hozzájárulok személyes kibontakozásukhoz.


Gyakran mondjuk: „szeretlek", ám többnyire ezen azt értjük: „szükségem van rád", vagy: „ne hagyj el". Mindez azt mutatja, hogy az igazi szere­tetet még nem tapasztaltuk meg. Ennek előfeltéte­le, hogy önmagunkat feltétel nélkül elfogadjuk, és olyannak szeressük, amilyenek vagyunk. Ennek se­gítségével eljutunk oda, hogy egyedül is boldogok és elégedettek leszünk, s akkor mások kritikája már nem érint bennünket fájdalmasan, nem függünk többé másoktól. Ameddig ugyanis szükségem van másokra, nem vagyok teljesen szabad. Mihelyt megszabadulunk attól a félelmünktől, hogy egye­dül maradunk, képesek leszünk partnerünknek is nagyobb szabadságot adni. Csak ekkor válik lehető­vé az igaz szeretet, mert a szeretet nem zár be, és nem tart fogva. Ha megpróbáljuk a másikat láncra verni, meghal a szeretet, és nem marad belőle más, mint a megszokás.


Vonzódunk a hozzánk hasonlókhoz, mert általuk megerősítve érezzük magunkat abban, amilyenek vagyunk. Ugyanakkor az ellentétek, amennyiben kiegészítik egymást, vonzzák is egymást. Mindarra, ami bennünket tökéletessé tesz, szükségünk van, és magunkhoz vonzzuk. Azt mondhatjuk hát, hogy az alapvető hasonlóságok egy kapcsolat alapját adják, az egymást kiegészítő különbözőségek pedig az igézetet.


A szerelmes szélsőséges hangulatváltozásokat és féltékenységet érez, és a külső szemlélő számára meglehetősen egoistának tűnik, mivel érzései viszon­zását várja el. Sok esetben egyenesen fenyegető, követelőző, sőt fojtogató lehet szerelme tárgya szá­mára, akitől folyvást azt követeli, hogy adja szerel­mének egyértelmű bizonyítékát. A szerelmes birto­kolni akarja szerelmét, kisajátítani, függővé tenni. Csakhogy mindaddig, amíg a szeretetben a függő­ségnek bármilyen formája megvan, a kapcsolat nem tökéletes.


A szeretet azt a vágyat kelti életre szívemben, hogy a másik boldog legyen, és kész vagyok ennek érdekében bármit megtenni: időt adni neki, ha időre van szüksége, figyelmet, ha figyelemre van szüksége, és szabadságot, ha szabadságra van szük­sége. A szeretetben nem várok feltétlen viszonzást, cselekedeteim mozgatórugója a gyengéd odafigye­lés, nagyrabecsülés és csodálat. Szerethetek mellet­te másokat is, és ezt a jogot neki is megadom. Ér­zelmileg független vagyok a másik reakcióitól, mert szeretem őt, függetlenül attól, hogy érzelmeim vi­szonzásra találnak-e vagy sem."
(Kurt Tepperwein)

Minden sorával egyetértek és megélem a mindennapokban. :-D Mintha Oshot olvasnánk...