Ejtőernyő

Kaptam, tetszik, közreadom:

Charles Plumb az Amerikai Haditengerészet vadászpilótája volt Vietnamban. 75 bevetés után egy föld-levegő rakétával lelőtték repülőgépét. Plumb katapultált, ejtőernyőjével földet érve az ellenség fogságába került. 6 éven át egy Észak-Vietnami börtönben tartották fogva. Túlélte a kegyetlen megpróbáltatást, manapság előadásokat tart ott szerzett tapasztalatairól

Egy alkalommal, midőn Plumb felesége társaságában egy étteremben volt, egy másik asztaltól felállt egy férfi, és asztalukhoz lépve ezt mondta: „Ön Plumb! Ön vadászpilóta volt a Kitty Hawk repülőgép anyahajón Vietnamban. Önt lelőtték!"

„H.át ezt meg honnan a csudából tudja?" kérdezte Plumb.

„Én hajtogattam össze az ön ejtőernyőjét", válaszolta a férfi. Plumb szinte megnémult a meglepetéstől és a hála érzésétől. A férfi kezet rázott vele. Majd ezt mondta,

„Azt hiszem, működött a dolog!"

„Pontosan így volt. Ha az ön ernyője nem működött volna, most nem lennék itt."

Plumbnak nem jött álom a szemére aznap éjszaka, állandóan erre a férfira gondolt. Azt mondta, „Az jár a fejemben miként festhetett tengerész egyenruhájában ez a férfi: fehér tengerész sapkában, hátul egy gallérral, és lefele kiszélesedő tengerésznadrágban. Vajon hányszor láthattam, miközben még csak oda se köszöntem ‘Jó reggelt, hogy van?' vagy valami hasonlót, hiszen, tudja, vadászpilóta voltam, ő meg csak egy tengerész."

Plumb végig gondolta, hány hosszú órát tölthetett ez a tengerész egy hosszú fából készült asztalnál a hajó gyomrában rejtőző fülkékben, amint gondosan elrendezi az ernyők vásznait és precízen összehajtogatja az összes ernyő selymét, kezében tartva ezáltal minden alkalommal a sorsát valakinek, akit még csak nem is ismert.

.

˝Az önök ejtőernyőjét ki hajtogatja össze?˝ Mindenkinek van valakije, aki elvégzi számára, amire szüksége van a nap folyamán. Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy sokféle ˝ernyőre˝ volt szüksége amikor az ellenséges terület felett lelőtték: szüksége volt testi, lelki, mentális valamint érzelmi ˝ernyőire˝ egyaránt. Amíg biztonságba nem került, ezekbe a segítő támaszokba kapaszkodott.

.

Néha a mindennapok gondjai, kihívásai közepette nem vesszük észre, hogy mi az, ami igazán fontos.

Néha elszalasztjuk azt mondani: helló, kérlek, vagy köszönöm. Megtörténik, hogy nem gratulálunk valakinek valamilyen vele történt nagyszerű dologhoz, nincs pár kedves szavunk, vagy nem teszünk valami kedves dolgot csak úgy, minden különösebb ok nélkül. Ahogy eltelik ez a hét, ez a hónap, ez az év, vedd észre azokat, akik a te ernyőidet hajtogatják.

Hálám jeleként küldöm neked e sorokat ejtőernyőm hajtogatásában való részvételedért. Azt remélem, te is továbbküldöd azoknak, akik segédkeztek a te ernyőid hajtogatásánál!

Néha csodálkozunk, hogy barátaink miért továbbítanak nekünk tréfás dolgokat bármiféle kísérő szöveg nélkül . Talán ez így magyarázható:

Amikor nagyon elfoglalt vagy, ám mégis kapcsolatban kívánsz maradni barátoddal, hogy tudjon róla, éppen mi van veled, továbbítani fogsz neki valami tréfásat. Egyben, hogy te is tudhassad, hogy még gondolnak rád, még mindig fontos vagy, még mindig szeretnek, még mindig törődnek veled, találd ki, mit fogsz kapni? Hasonlóan egy továbbított viccet.

Tehát barátaim (és rokonaim), legközelebb, ha egy viccet kaptok, azt ne úgy vegyétek, hogy már megint egy újabb tovább küldött viccet kaptatok, hanem úgy tekintsétek, hogy ma gondoltak rád, és barátotok a vonal másik végén a számítógépénél egy mosolyt akart küldeni nektek, csupán azért, hogy segítsen ejtőernyőd hajtogatásánál…