A szellemi törvények

"Az élet értelme az, hogy minden pillanatban „meghaljunk", és ezzel egyidejűleg újjászülessünk, ami nem mást jelent, mint hogy állandóan válto­zom, örökké áradón, mint maga az élet.

Így kell tudatosan és figyelmesen Itt és Most len­nem, önmagam úgy kifejezni, amilyen éppen most vagyok. Ezzel egyidejűleg állandóan figyelnem kell magam, és feltenni a kérdést: valóban ez vagyok én? Vagy csupán egy szerepet, egy viselkedési min­tát valósítok meg, vagy netán mások kívánságai, elvárásai, elképzelései és nézetei szerint élek?

Az élet értelme az, hogy szeressünk és éljünk. Nyíltan és készen arra, hogy önmagunk legyünk.

Az életem értelme percről percre változik, hiszen éppoly áradó és tovafolyó, mint az élet és az én Igaz Valóm. Ha valóban tudatosan önmagam va­gyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel. Akkor beteljesítem, megvalósítom az élet értelmét: a felismerést, a megszabadulást, a transzformációt, a fejlődést, a figyelmességet, a tudatosságot, a szeretetet, az éle­tet, azt, hogy önmagam vagyok.

Az élet értelme, hogy elhivatottságom szerint él­jek: én magam hívom el magam önmagamhoz.

Létfeladatom, hogy önmagam legyek.

Az élet értelme tehát az, hogy beteljesült életet éljünk, amely során önmagunkat beteljesítjük, ön­magunk teljességében élünk.

Az élet értelme a felelősségvállalás. Önmagam­nak tartozom felelősséggel azért, hogy önmagam legyek.

Az élet értelme az egész-ség: hogy úgy legyek tökéletes, ahogy most vagyok, hogy egész-ségem­ben legyek egészséges létem „centrumában". Éle­tem értelme az önmagamra találás, az önfelisme­rés, az önbizalom, az önmegvalósítás, az önuralom és önmagam megértése.

Az élet értelme szellemi örökségem átvétele, azaz eredetem felismerése és felébresztése.

Igaz Valóm az isteni szikra. Isten azt mondotta: „ÉN VAGYOK, AKI VAGYOK" (Kiv. 3,14). Én va­gyok, tehát Isten egy része vagyok. Isten ugyanis nem más, mint maga az élet, ami pedig az én Igaz VALÓM.

Ez azonban kötelezettséget és felelősséget is há­rít rám, hogy az legyek, aki vagyok: életem bölcs istene. Isteninek lenni, önmagam lenni annyi, mint teremtő lenni: kreativitást, megújulást jelent, azaz minden pillanatban „új" lenni.

Tanulni annyit jelent, mint felfedezni, hogy az ember legbelül már mindent tud, és megélni, amit felfedezett.

Az élet értelme tapasztalatokat gyűjteni, mely tapasztalatokból felismerések lesznek - ez az egyet­len, amit életemből magammal vihetek.

Az a feladatom, hogy amit megtanultam, azt megéljem. Nem holt tudást kell gyűjtögetni, ha­nem tudatomat tágítani, egyre szélesebbé és széle­sebbé, mígnem mindent átfogóvá válok. Az ember spirituális, mentális, emocionális és fizikai termé­szetét egyetlen harmonikus egységgé kell összeol­vasztanom, és ebből az egységből kiindulva csele­kednem a Teremtéssel összhangban.

Az élet értelméhez tartozik az is, hogy tanuljak, hogy taníthassak, és ezáltal a hozzám közel állók­nak segítségére legyek.

(Kurt Tepperwein: A szellemi törvények)