Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. augusztus 31., szerda

Keddi rohanás


Tegnap mozgalmas, pörgő nap volt (megint). Tiborral reggeli közben megbeszéltünk pár dolgot, aztán futás Gödöllőre. Felvettem két Icát és Danit (törpeuszkár), hogy lemenjünk Kecskemétre sírrendezés céljából.
Cudar meleg volt, Danival inkább az árnyékra szavaztunk. Elnéztem a sírokat, az elszáradt, kókadt csokrokat, a rettentő kifakult művirágokat és éreztem, jól döntöttem, hogy szóratni fogom magam. Rég nem eshetett errefelé, mert elképesztően néznek ki a sírok. Ez viszont nagyon lehangoló. Legszívesebben sorban elkezdtem volna az elszáradt vackokat kidobálni, de tudom, kegyeletsértésnek vennék néhányan. Icáék havonta utalnak pénzt a sírgonodzásra, de hát ennek semmi látszata.
Emberek vagyonokat költenek sírkőre és virágokra, de a végeredmény mégis lehangoló és semmi értelme. A befektetett pénzt és energiát más, hasznos dologra lehetne fordítani. A halottak emléke amúgy is a szívünkben van (vagy nincs) ez csak a formaság. A sírban nincs semmi az elhunytból, hozzá beszélni otthon, vagy a világ bármely szegletében lehet.


Egy szál gyertyát vagy mécsest (élő fény mint dimenziókapu) bárhol gyújthatunk és mehet a megemlékezés vagy kommunikáció az illetővel.


Ezek után tovább utaztunk a hőségben Jászszentlászlóra, rokonlátogatásra. Szívmelengető volt nézni, ahogy az idősebb hölgyek emlékeztek, beszélgettek. Jó olyan testvéreket látni, akik nagyon nagy szeretetben élnek egymás szomszédságában. Jó nekik. Sajnos a párjaik már mind elmentek, csupa özvegy ült az asztalnál. Ebéddel vártak minket. Aztán be kellett kapcsolnom a laptopot, amíg ők beszélgettek, és dolgoztam egy kicsit.
Fájó szívvel, de meg kellett szakítani ezt a kellemes találkozást miattam, mert sietnem kellett az esti webkonferencia miatt. A lelkiismeretemnek ezért is jólesett, hogy sikerült kicsit segítenem kettejüknek. Az egyik hölgynek ciszta van a gyomránál, és látszott, hogy fájdalma van. Befújtam vastagon a hasát a Lavyl Auricummal. A másik testvérnek a nyaka okoz problémát. Ő is kapott a spayből. Meg is lepődtek, hogy negyed óra múlva eltűnt a fájdalom mindkettőjüknél. :-D Köszönet érte Tibornak!


Általában nem szoktam ennyire sietni, de most kihasználtam a 130 km-es megengedett sebességet és hazafuvaroztam Icáékat. Kértem mindenféle Égi segítséget, hogy időben hazaérjek a webkonferenciára. Szerencsémre drága Kriszta közben hívott, és egész úton a kihangosítón keresztül beszélgettünk. Emiatt nem is vettem észre, hogy a Völgy utcában elmentem Tibor mellett.
Pár perccel 7 előtt értünk a lakásba, sorban.
A webkonferencia nehezen indult. Erikával előzőleg lepróbáltunk mindent, feltöltöttem a pps anyagokat előre, stb. Na, most nem volt hang. Láttam, sokan vannak érdeklődők, de nem hallják, amit mondok. Aztán nagy nehezen rendeződött az akusztikai helyzet. A pps vetítése sem stimmelt. A technika ördöge tombolt a teremben. :-D Remélem, jól kiszórakozta magát. Azért lassan kialakult egy állapot és érdemben kezdtünk beszélgetni.
Nem tudom, milyen volt hallgatónak lenni, de előadónak nem annyira élvezetes. Nincs szemkontaktus, és ez engem zavart. Tibort is. :-D Fura, hogy csak sorokat olvashatunk a hallgatóságtól, mi meg beszélünk, és közben magunkat látjuk a monitoron.
Mindegy. Ez is egy alkalmazható forma, és a távolság ezzel legyőzhető. Egy időben sokan ülhetünk a gép elé és kicserélhetjük az információnkat.
Azért én keresek tovább, hátha létezik olyan forma is, ahol láthatom, akihez beszélek. Mármint nagy létszámban. Begyakorlom a pps és egyéb anyag vetítését is. A gond az, hogy ezt egyedül  nem tudom megoldani, kell mellém egy másik gép és egy másik személy is.
Szóval most jön a hóvégi zárás adminisztrációs "élvezete", és aztán ennek a konferenciabeszélgetésnek a tökéletesítése.
Abban maradtunk, hogy ezentúl minden szerda este 7-kor rendelkezésre állok (sokszor Tibor is) és várom a kérdéseket. Jó lesz ez, én bízom benne. Persze a személyes bemutatókat semmi sem pótolja. Már csak azért sem, mert a találkozók elején mindig befújok mindenkit, kinek hol a baja, és 15-20  perc múlva személyes tapasztalata lesz a Lavyl jótékony hatásáról. A webkonferencián ez technikailag még nem lehetséges. Dolgozunk rajta. :-DDDD