"Ön nem felelős azért, ha valaki "élvezi" a szenvedést, és az sem az ön feladata, hogy szimpátiája kimutatásával folyamatosan nyugtassa a másikat.A bűntudatot gyakran mások rólunk alkotott negatív ítélete, a szeretet megvonása vagy az elismerés elvesztése okozza. Ilyen esetben az érintett ragaszkodik valamihez, ami rég elmúlt, ezzel azonban gátolja a jövőjét. Ha a bűntudat hátterében valaminek az elvesztése áll, a veszteséget meg kell gyászolni, el kell fogadni, és fel kell dolgozni. Ez azt jelenti, hogy:
1. Hálásnak kell lennünk azért a jóért, amelyet átéltünk.
2. El kell fogadnunk, hogy a helyzet megváltozott.
3. Figyelmünket arra a jóra kell irányítanunk, amely még előttünk áll.
Ha meg akar szabadulni a bűntudattól, az is segíthet, ha megkérdezi, miért ragaszkodik még egyáltalán hozzá. Legbelül biztosan valamilyen valamilyen előnyt remél tőle, különben nem függne tőle. A bűntudat semmilyen előnnyel nem jár.
A bűntudatban való leragadás olyan, mintha egyre mélyebbre süllyedne a mocsárban - csak elszigetelődést és szenvedést hoz magával, az energia ugyanis mindig oda áramlik, amire a figyelmünket irányítjuk."
(Kurt Tepperwein: Itt és most élj!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése