Segítség?

„Ha élek valakivel, aki lassan öli magát egy rossz szokással, akkor az az illető engem kettős kötésbe tesz. Mert ha bántom magam, ha én rosszat teszek magamnak, ha én ölöm magam, akkor kit fog szeretni? Nem szeretheted azt az ént, aki öl engem. Lehet, hogy engem szeretsz, de hát akkor mit fogsz csinálni velem? Nem tudsz megvédeni magam önmagamtól! Bármit is csinálsz velem, az rossz lesz. Ha szeretsz, akkor szereted azt, aki engem öl. Ha otthagysz, akkor elárulod azt, akit ölnek.

Tehát bármit csinálsz, nem jó. Ha szeretsz valakit és látod, hogy öli magát, hagyd ott. Mert esetleg az lesz az a tragédia, ami felébreszti. De hogyha úgy teszünk, mintha semmi rossz nem történne, akkor tulajdonképpen segítjük azt, aki önmagát öli. Csak ölje önmagát, mi nem fogunk erről beszélni.”

(Feldmár András)

A segítségnyújtás megszokott módja csak tovább ront a helyzeten, hiszen a javítás után az ember így gondolkodik:
"Szóval most ismét minden rendben van." - és tovább is úgy él, ahogy eddig: anélkül, hogy megváltozna.