"Egyszer nagyon elszégyelltem magam. Nagyon féltékeny lettem a barátnőmre, s elpanaszoltam szenvedéseimet Pető főorvosnak. Sokáig nézett rám: Te, ez a nő ötven év múlva halott. S te ezt a kis örömöt is irigyled tőle?Szóval: a féltékenység. Birtoklás. Hiszen már a Biblia olvasásakor fel lehetne figyelni arra, hogy Isten hatalmat adott az embernek minden élőlény felett (???), kivéve magát az embert.
Ám, ha mélyebbre megyünk, feltűnik a féltékeny ember szorongása: más férfi vagy más nő jobb, értékesebb nálam, több örömöt tud adni, mint én. Vagyis minden összehasonlítás a kárára üt ki a kisebbrendűségi érzése miatt. És ez a lényeg. A féltékenység önértékelési zavart bizonyít, de semmi esetre sem szeretetet vagy szerelmet.
Már kisgyermek korban is feltűnik az anyjába görcsösen kapaszkodó, rémült gyerek. S ez nem a szeretet jele, hanem a bizonytalanságé. Félelem a fontos személy elvesztésétől. S ugyanígy felnőtt korban: ha valaki nem bírja elviselni, hogy a férje pl. sörözni, kártyázni vagy meccsre jár a barátaival, vagy azt, hogy a felesége leül egy kávéra a barátnőivel - ámbár mindig erre szokás hivatkozni, mindennek semmi köze nincs a szeretethez. Görcsös birtokolni akarás, rabláncon tartás."
(Popper Péter: Ne menj a romok közé!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése