Tegnap megtapasztaltam megint. A mostani gazdasági helyzet miatt sokan van el se jönnek hozzám, vagy tartoznak, vagy árengedményesen dolgozom velük, vagy akár karitatívan. Ez nem könnyű, mert a kiadások, a csekkek nem rendelkeznek szociális érzékenységgel. Ezért aztán idén még fa sem lesz nálunk. Igazi karácsonyunk lesz, valóban a szeretetről fog szólni, nem a tárgyi ajándékokról. Nincs ebben semmi rossz. (na, azért nekem is okozott jó pár napos munkát feldolgozni, hogy nem tudok ajándékot venni a gyerekeknek)Aztán teltek a napok, és elképesztő élményekkel gazdagodtam. Egyre sűrűbben jönnek olyan levelek, amiktől őszintén meghatódom. Csordultig vannak szeretettel. Már nem győzöm őket ideírni, de mindenkinek itt is nagyon megköszönöm. A nemlétező fám roskadozik alattuk.
Itt a blogon is írtam az egós karácsonyról, de levélben is küldtem infót sokaknak, hogy mire figyeljenek. Ezen a téren is érkeznek a pozitív visszajelzések. Kibékülések, átgondolások, elengedések. MŰKÖDIK!!!! Nem szólok hiába. És ez a legnagyobb ajándék, mikor értelme van a munkámnak. Ezeket is nagyon köszönöm az érintetteknek. Tudom, hogy sok figyelem, önfegyelem áll a háttérben. Büszke vagyok mindenkire!
Aztán egy köztünk élő tündérnek köszönhetően tegnap szinte ingyen lett egy új kis notebookom. Ezzel sokkal könnyebb lesz dolgoznom, nem kell majd a nagyot magammal cipelnem. Bámulatosan alakult az egész ügy. Neki is hatalmas hálával tartozom.
Egy másik emberi alakot öltött tündér ma összehangolja a nagy géppel. Neki is végtelen köszönet!
Azt látom, sokan adnak másoknak szeretetből. Így jön vissza az, amit én másokkal teszek. Csak az nehéz, hogy nem mindig azoktól jön vissza, akiknek mi adunk. De ez a dolgok természete. Ők most nem tudnak adni, azoknak adjunk mi. Aztán így körbeér a kör, és mindenki adhat mindenkinek, ki ki a lehetőségei szerint.
És Ancsának igaza volt: EZ AZ ELSŐ IGAZI KARÁCSONYUNK, ami tényleg arról szól, amiről kéne, és nem a buta tárgyakkal történő körbeajándékozásról.
Nekem ez az 51. karácsonyom, de ilyen még nem volt. És én élvezem az újdonságokat.
Mindenkinek: a tények és a gazdasági helyzet adott, ezen nem tudunk itt és most változtatni, de a hozzáállásunkon igen. Sokkal jobb örülni annak, ami van, mint azon keseregni, ami nincs.
És senki se feledkezzem meg a környezetében élő magányos emberekről sem! Én ilyenkor állandó ügyeletben vagyok, a lelkük ápolása miatt. Ne feledjétek: ilyenkor a legmagasabb az öngyilkosságok száma. A világ nagy része hangosan ünnepli a szeretetet, de vannak, akik valamilyen okból magukra maradtak. Ne minősítsünk, ne fordítsuk el a fejünket, hanem szeressük őket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése