"Egy orvosnő férje a daganatok egy ritkább formájában betegedett meg. Tökéletes diszkréciót szervezett körülötte, hogy férjének ne kelljen szembenézni a közelgő halállal. De amikor elment - visszaemlékezve egy régebbi beszélgetésükre - leutazott férje szülőfalujába. A sírköves meglepődött:- Kb. öt hete járt itt a nagyságos úr. Megrendelte a sírhelyet, a sírkövet, hogy ezzel már ne terhelje önt.
Összeomlás. Hogy jóakaratúlag micsoda magányra ítélte a férjét!"
"Egy barátomra kutyasétáltatás közben rázuhant egy súlyos balusztrád, és eltörte a gerincét. Ezerféle rehabilitációs kísérlet - itt is, külföldön is. Az eredmény: örökös tolókocsi. 5 évig bírta. Azután kezdett belefáradni ő is, és titokban a család is. Miután derékon alul érzéketlen volt, kitolta magát a konyhába, és összeszurkálta érzéketlen hasát. Kómában vitték be a kórházba. Kihozták belőle. Közben megállt a szíve. Visszaütötték. Így méh 3 évig kellett várnia, amíg a halál elvitte. Az élet meghosszabbítása humanista elvének nevében. "
(Popper Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése