"Az élet nem más, mint utazás. És bár várnak rád megpróbáltatások és akadályok (ezek közül jó néhány olyan körülmények képében jelentkezik, amelyekre nem vagy hatással), a kezedben van a lehetőség, hogy megválaszd, hogyan kezeled és értelmezed ezeket, és miként reagálsz rájuk. Talán úgy érzed, hogy nincs sok választásod, pedig ez nem így van. Igenis van választásod.
Megválaszthatod, hogy békével és örömmel siklasz át rajtuk, vagy dühvel, frusztrációval és haraggal szenveded végig őket.
Akinek van egy csöppnyi esze, a békét és örömöt választja a szenvedés helyett. De akkor miért nem választja mindenki ezt a nyilvánvalóan jobb utat? Mert a legtöbb ember még csak nem is tudja, hogy ez a választás létezik. Épp ezért a tudatosság a kulcs.
Nálad van a kulcs, amellyel eljuthatsz erre a csodálatos, békességgel és derűvel teli helyre. A bejutást nem az határozza meg, hogy mi történik odakint, a külvilágban. Sőt, az is lehet, hogy épp nagy változások vagy negatív történések folynak az életedben, ez azonban nem számít. Egyedül az a fontos, hogy milyen választásokat hozol a belső világodban.
Megtörténhet, hogy olyan kihívást jelentő eseményekkel találod szemben magad, hogy a külső szemlélő úgy látja, minden szétesik körülötted, és az életed romokban hever, te azonban mindeközben igazi belső békét és örömöt élsz meg. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a felszínen minden jól megy, te mégis boldogtalan és ideges vagy, az elmédben pedig káosz és elégedetlenség uralkodik.
.
Nem hiszem el, hogy mindez velem történik. Egy dolgot biztosan tudok: nagyon jó vége lesz. Még nem tudom, hogy mi, de valami elképesztő, hatalmas és csodálatos dolog fog kisülni belőle. Valami, ami sokkal nagyobb nálam. Gondoskodni fogok róla, hogy így legyen, mert nem lehet, hogy a semmiért menjek keresztül mindezen!"
(Sonia Ricotti: Elsüllyeszthetetlen - Édesvíz kiadó)
Most én is ilyen élményekkel találkozom a saját életemben: az egyik az erdélyi munkám. Annyira nincs bevétel, hogy képtelenség így folytatni. Most úgy látom, hogy csak szeptember közepén jövök újra. Fura, mert 3 éve jövök minden hónapban. De ellehetetlenedett az életem anyagi szempontból. Valamit váltanom kell. Hiába szeretem az itt élőket, és örömmel segítek, de ahhoz egy mecénásra, vagy egy lottó telitalálatra van szükségem, hogy itt ingyen kezelhessek és taníthassak. Lenne kiket, de hát ez van.
Valami más jön most az életembe. Még nem tudom, mi. Állok elébe. Meglátjuk. Az élet csupa izgalom!
.
Valaki jelentkezett a németországi munkára, tanult is németül, készült gondolatban a kinti lehetőségekre. MOST itt az alkalom, de megijedt, hogy valóra válik az álma. Kifogást mindig tud gyártani az elme. :-) Sajnálom. Pedig az állóvízben sem mi, sem a környezetünk, a szeretteink sem tudnak fejlődni, tanulni, tapasztalni.
MERNI KELL ÉLNI AZ ÉLETET! NINCS MIT VESZÍTENI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése