Mammográfia - veszélyek!

Mivel hasonlóan godolkodom a mammográfiáról, mint Szendi Gábor, közzéteszem a levelét itt a blogomon, jusson el minél több emberhez:

"Elég sokat írok a közegészségügy és az orvoslás szimplifikáló, csak az érem egyik oldalát megmutató, vagy éppen egyenesen veszélyes ajánlásairól. Legutóbb, bőséges szakirodalmi hivatkozással ellátva a mammográfia mellrák kockázatot növelő hatásáról írtam. Ennek aprpopójából Simon Tamás professzor, a Rákellenes Liga vezetője sértő hangú kirohanást intézett ellenem, amit a Webbeteg gondolkodás nélkül kitett webszájtjára, lehetőséget sem adva, hogy reagáljak a becsületsértő írásra Simon vádaskodása és ennek minden aggály nélküli publikálása jól illusztrálja a hivatalos orvoslás elvakult viszonyát a tényekhez. Írásának címe: „Az írástudó felelőssége és a pszichológus felelőtlensége”. Ebben Simon tiltakozik a „súlyos etikátlanság ellen, amit a szerző a közleményével okozott.”

Évek óta kedvenc mondásom, hogy „aki írni akar, az előbb tanuljon meg olvasni”. Nem szerencsés ugyanis bárkinek azzal égetnie magát, hogy írásából az derül ki, kb. a címét olvasta el annak, amire reagál.

Simon tudomást sem vesz arról, hogy egy szakirodalmi összefoglalót olvas, szeme előtt csak azok lebegnek, akikben éppen növekszik egy daganat, s akiket a legközelebbi mammográfiai szűrés megmentene a haláltól.

Ha megmentene, mert írok az intervallum rákról is, ami két szűrés közt fejlődik ki, s ha elég agresszív, már a szűrés sem segít. Simon úgy tesz, mintha nem tudná, hogy mammográfiai szűrésre nem csak azok járnak, akikben már éppen kifejlődőben van a daganat, hanem azok is, akik rákmentesek, és akiknek egy jelentős százalékában a szűrés fog rákot indukálni. Továbbá járnak azok is, akiknek BRCA mutációjuk van, s számukra a sugárterhelés még fokozottabb rákkockázattal jár. Esetükben a mammográfiával diagnosztizált rákok 30%-át maga a szűrés hozta létre. Ezenfelül írtam arról is, hogy a mammográfia 20-30%-os túlkezeléshez vezet, azaz sok nőnek azért amputálják a mellét, mert a Simon képviselte establisment szerint inkább végezzünk 20%-kal több csonkolást, mintsem hogy elnézzünk egy valódi rákot.

Nagy kérdés, hogy a rákkezeléssel „megmentett” mellrákosok hány százaléka az, akit valójában nem is kellett volna „megmenteni”. A 10 éves túlélési arány kb. 70%-os, a sikerarányt azonban kb. 20%-kal máris csökkenthetjük, mert kb. ennyi a túlkezelési arány. Tovább csökken a sikerarány, ha levonjuk a gyógyultakból a ductal carcinoma in situ-val kezeltek jó részét, akiket –úgy tűnik – szintén nem kellene „megmenteni”, ugyanis halálozási kockázatuk megegyezik az egészséges kontrollokéval (Schonberg és mtsi., 2011). (Más kérdés, hogy ez azért tovább terjedhet, és akkor baj van!) A felderítési és gyógyítási siker arányainak eltúlzásával, a „mammográfia-ipar” és a „rákipar” sikeresen eltereli a figyelmet a hatásos megelőzésről, ill. a mammográfiai szűrés kockázatairól. Erre mondják, hogy ez nem evidence based, hanem evidence biased orvoslás folyik.

Mivel sem a fölöslegesen csonkolt vagy biopsziázott nők, sem a szűrés okozta rákkal műtött vagy abban meghalt emberek nem tudnak arról, hogy esetleg a szűrés nem kívánatos hatásaitól szenvednek, ezért birkaként tűrik a sorsukat, nem tudják számon kérni Simonon és másokon az egyoldalú tájékoztatást okozta károkat. A „tájékozott beleegyezés” fogalmát a napi gyakorlatban nem igen látjuk érvényesülni, mert mindig lobbiérdekek döntik el, mire kell, akár manipuláció árán is, rábeszélni a beteget, megfosztva őt a felelős döntés lehetőségétől. Ez a „ne zavarjuk össze a beteget” duma mindig akkor kerül elő, amikor súlyos kockázatokat próbálnak elhallgatni.

Írásom bevezetőjében ez áll: „… senkit nem szándékozok lebeszélni a mammográfiáról, csupán összefoglalóm a mammográfiával járó kockázatokat, és összevetem a mammográfiával nyerhető előnyöket a más, mellrák megelőző módszerek hatékonyságával.” Más, mellrákról szóló írásaimban bemutatom az alternatív lehetőségeket (klinikus kézi vizsgálat, thermográfia), és itt is hangsúlyozom a hatásos megelőzés (D-vitamin, lowcarb táplálkozás) fontosságát. Erre Simon azt reagálja, hogy „Az ajánlott D-vitamin kezelés érdekes”, de sem eddig, s valószínűleg ezután sem fogja a D-vitamint, mint a mellrák elleni hatásos védelmet propagálni. Neki ez nem dolga, ő mammográfiában utazik, azzal akar életeket menteni. De mint a Rákellenes Liga elnökének, talán mégis, ebbe kéne a legnagyobb energiákat fektetni.

Simon gyilkosnak nevez, ami igen súlyos vád velem szemben, aki éppenséggel cinikus gyilkosságokat akar megelőzni. Vajon Simon belegondolt abba, hogy a tények elhallgatása hány embernél vezetett mammográfia indukálta rákhoz, fölösleges melllevételhez? Vajon ő el tudja viselni ennek a lelki terhét? Vagy egyszerűen szakmai tudatlanságba temetkezik, és ezzel megoldja a problémáját? Simon pampletje végén ezt írta: „El kell gondolkodni a ’tisztelt’ szerzőnek, hogy van-e joga a számonkérés lehetősége nélkül ilyen kárt okozni?” Megszívlelendő tanács ez – de nem nekem, hanem Simon professzornak, és a kockázatok eltussolásában ügyködőknek."

(Szendi Gábor)

.

Én ehhez még hozzáteszem, hogy a mellben keletkezett csomók mögött anyaságon vagy nőiességen esett sérelem rejlik. Hatalmas szakirodalma van a témának, és 22 éve látom a saját praxisomban is.

Sőt, a saját mellemben is több, mint 10 éve van egy csomó. (Soha nem jártam mammográfiai vizsgálaton, de ez az én felelősségem!!! Senkit nem akarok én sem lebeszélni.)

Nekem ez a csomó egy jelző - műszer. Ha érzem, tudom, hogy a fent említett témákban ért valami sérelem. Leülök, helyreteszem a dolgot a tudatomban és a lelkemben, és máris visszahúzódik a jelzés. Segít abban, hogy középen legyek. Én nem félek tőle. Hálásan fogadom az üzeneteit. A kitapinthatatlan állapot és a diónyi méret között tud ingadozni.

Ajánlom mindenki figyelmébe a következő könyvet, ahol van erről is egy remek példa:

Dr, Hamer: Aminkor az orvostudomány a feje tetejére áll....

Van ebben egy eset: A nő mellében csomót találnak, leoperálják a mellét, majd csontrák lesz a következő tünet. Áttétnek nevezik az orvosok.

He Hamer elmagyarázza: a nőnek balesetet szenvedett a fia és élet - halál között lebegett. Így persze a nő anyaságán sérelem esett, ezért alakult ki a csomó. A fiú felépült, a nő mellében a csomó visszahúzódott volna.

De mivel levágták a mellét, mikor felébredt és ránézett a csonkolt testére, egy újabb trauma érte, most a nőiességét. Kialakult a csontrák, ami felzabálja a csontot. Hamer rámutat, hogy nem is lehet az előző rákkal kapcsolatos áttét, hiszen az első sejtburjánzással járt, ez meg feléli a csontot. Teljesen más jellegű.

.

Annak idején Dr. Dávid Tamás a CoD tea mellé ajánlotta az általa írt "Őserdők patikája" című könyvét. Ebben egy angol kutató írt egy fejezetet. Rájött, hogy az elsődleges tumor termel egy anyagot, ami kordában tartja a szervezetet. Ha eltávolítjuk ezt a tumort, nem termelődik ez az anyag és berobbannak az áttétek. Ők azt javasolták, hogy a CoD tea fogyasztásával betokosodik az elsődleges tumor, és akár el sem kell távolítani. Elfér a legtöbb esetben. Nem kell feleslegesen bolygatni.

.

Látom 22 éve, hogy ha növő holdfázisban veszik ki a daganatot, szinte biztos az áttét. A sejtekben az információ kiáramló fázisban van. A sebész látja az anyagot, de az információ akkor is kifelé áramlik.

.

Szerintem ez úgy van, hogy ha a gondolati / érzelmi dolog nem kerül a helyére, akkor a test új jelzést küld. Ennyi.  Az elsődleges tumor termelte anyag, a holdfázis csak az új tünet manifesztációs eszköze. Ha nem a kiváltó okot szűntetjük meg, akkor csak kiprovokálunk egy újabb tünetet a testtől, de ezt ne nevezzük gyógyításnak! Ez csak tünet-maszatolás. Viszont jól meg lehet belőle élni. Értem én, de hát van karma is!!!!