Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2008. október 12., vasárnap

Részletek

Kétszer is zavarja jöttem a színekkel kapcsolatban. Egy nagyon kedves, német származású hölgy látott vendégül. Igazság szerint 23-án ismét elmenekülünk a városból a hosszú hétvégén Emese, Ferkó és én. Szállást kerestem erre az időpontra. Sajnos nála már nyár elején lefoglalták a szilvesztert is.
(Egyébként már minden hely elkelt, de az én drága barátaim most is segítettek, alhatunk náluk. Nem akartunk zavarni, különösen, hogy ők el akartak utazni, de kedvesen ragaszkodtak, hogy jöjjünk csak. Hálásan köszönjük, mert nagy a csábítás! Imádunk itt lenni Szentbékkállán. Nem volt erőm nemet mondani. Nagyon szeretem őket!)
Szóval ez a német hölgy, bár láthatóan sok dolga volt, megvendégelt minket és a kávén kívül kaptunk piros diót. Ilyen színben még nem láttam diót. Az íze a szokásos, finom. Meg kellett örökítenem.

Ezek után egy állatkára figyeltem fel az utcán. Egy férfi szerint imádkozó sáska. Én ilyent eddig csak zöldben láttam! A drága pózolt különböző helyeken. Hagyta magát fotózni. Tele van petével, hamarosan szülői örömök elé néz.









Na és a szerelem első látásra! Buksi a háziak egyik ebe. Eddig is szerettem a golden retriever fajtát, de Ő maga a szeretet! Ennyire bájos és hízelgő fickót! Nézem rám a nagy szemeivel.... én meg olvadoztam. Erős kísértést éreztem, hogy elkunyeráljam a gazdáitól, de ahogy elnézem, ők is imádják egymást. Még nekem sem adnák semmiért. Be kell érnem a sóvárgással. Hiába, nem kaphat meg mindent az ember! :-D