Kimentünk rendbe hozni a sírokat. Elnéztem Zsófit megint, ahogy a volt testének emlékművét tisztogatja. (Aki nem tudja, ő volt az anyukám.) Most Viki is besegített. Nézem ezt a képet és látom benne a körforgást, a generációkat, Viki hajában is már pár ősz hajszálat... 
Beszéltünk megint nyíltan az emlékekről és arról is, ki volt Lóri. Derűsen telt az idő, nincs a gyerekekben semmi félelem, zavar. Természetesen veszik az élet körforgását, a reinkarnációt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése