Nem tudtam ellenállni, azonnal elmentem a
Kő-tengerbe. Már a hozzá vezető út is elvarázsolt.
Mint kiderült, nem csak én vagyok szerelmes e tájba. Még sokan tartottak velem ide. Így aztán meditálni nem lehetett a nyüzsgéstől. De itt ettem meg az ebédem és az eddig készített fotókat le kellett töltenem a laptopra, mert nem maradt memória a telefonban. A technika most is a segítségemre volt.
Itt szerencsére nyoma nem volt a ködnek, nyári meleg, perzselő napsütés. Na, és a látvány!
Az élet - a fák utat törnek még a sziklákon is. Elképesztő, de sok virág bontja még szirmait.
A Rendszer gondoskodik a teremtményeiről. Ilyen „
madáritatók” alakultak ki a mélyedésekben. Nagyobb eső után szép látvány a sok csillogó
víz felszínének látványa. Ebben már volt részem.
Az ember nem is hinné, mennyi árnyalata van a színeknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése