Tihany

Tihany erősen emlékeztet Szentendrére. Itt is inkább a nyugatról érkező pénzesebb turistákra számítanak. Ami nagyon más: a panoráma.

Ma nagyon szép színe volt a víznek. Több vitorlás is kimerészkedett.

Az Apátság két fekete pontot szerzett nálam. Az első, hogy belépő jegyet kell venni "Isten házába". Ezért én aztán már elvből sem teszem be a lábam. A másik: Ferkó kíváncsi volt a könyvtárra. Nos, az nem nyilvános, soha nem is volt, kaptuk a választ. Még mindig őrzik és titkolják a tudást, évezredek óta. Szerencsére azért máshol is hozzá lehet jutni információkhoz. Szánalmas erőlködés ez már.

A Belső-tó és a Külső-tó egyaránt vulkáni kráterből keletkezett. A vulkán megszűnése után kaldera keletkezett, amelybe később agyagos vízzáró réteg rakódott le, és ily módon megtartotta a felgyülemlett vizet. A tó mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton, azzal nincs összeköttetése. Vízének mégis van bizonyos mértékű lefolyása. A korabeli fényképek és leírások szerint a húszas évek végén és a harmincas években a tó egészen másképp festett, mint napjainkban. A harmincas évek elején a 30 hektárnyi Belső-tavat vadakban dús nádasként jellemezték és "Kis Balatonnak" is nevezték. Ebben az időben a tó fenekét mindenütt vízi növényzet borította.

A tó életében drámai változás történt a negyvenes években. Erre az időszakra tehető a tó medret borító összefüggő nádas állomány kipusztulása, a tó mai képének, megjelenésének kialakulása.
Az 1960-as évek közepén a Belső-tó már közkedvelt -ponttyal dúsan telepített- horgászhely. Bár csuka, harcsa és süllő is volt a tó vizében, horogra ezek ritkán kerültek. Gyakori volt ebben az időben viszont az angolna.

Emesének megtetszett ez az étterem a kilátás miatt. Őszintén szólva a látnivaló értékesebb volt, mint az ennivaló. Különösen a mennyiség találtatott kevésnek. A felszolgáló nő sem volt a legjobb hangulatban. Pedig az idő olyan kellemes volt, hogy kint tudtunk ebédelni a szabadban.

Ami hiányzott a szánknak, azt a szemünkkel pótoltuk. Meg este a vacsorával.