Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2011. október 19., szerda

Dzambhala Taron


Gyönyörű napunk volt tegnap, napsütés, és persze gyülekező tömeg.
Remek társaság... Sikerült a felajánlás mécseseket meggyújtanunk.


Érdekes fényjelenség látszik a képeken. :-)


Itt is.


Nagyon különleges hangulata van ennek a Tara templomnak.


Minden talpalatnyi hely foglalt lett.
Boldogan vettem tudomásul, hogy ilyen sokan vagyunk.
És sok gyereket is elhoztak.


Kata kutyája remekül viselkedett.
Tudni lehet, ahol ő feltűnik,
valahol a közelben kell Csöpel lámának is lennie. :-)




Zsófikám is részese volt a tanításnak. :-)



OM DZAMBALA
ZALENDRAYE SOHA

Ezt a mantrát kellett ismételgetni a beavatás alatt. Bár kérték, hogy ne cseverésszenek, hanem ismételjék a mantrát és várjanak a sorukra, mégis sokan elképesztően viselkedtek. Néha a reiki beavatásnál is tapasztalom ezt. Nem veszik figyelembe, hogy valaki épp jelentős pillanatot él meg, ők csak dumálnak. Elvégre ezekben a pillanatoknak nem ők vannak soron. És ezek felnőtt méretű lények, nem gyerekek.
Arról nem is beszélve, hogy a mantra: hanghoz kötött energia. Azért kellene a beavatás előtt ismételgetni, hogy a megfelelő rezgésszintre jusson a szerencsétlen. De nem, helyette telefonálás, sztorizgatás ment. Azt hitték, hogy elég lehajtani a fejüket a Rinpocse előtt, és holnaptól már gazdagok is lesznek? Nos, keményen csalódni fognak. Elhangzott pedig, hogy az erények sokasodása okozhat majd bőséget. A locsogás a beavatás alatt nem erény! A másik ember nem tisztelete sem erény!

A szimbólumok: formához kötött energiák.

A mudrák: kéztartáshoz kötött energiák.


A végén újabb döbbenet: a társaság fele elment, miután megkapta az áldást. Nem várták meg a szertartás végét. Illett volna. Úgy éreztem: leszerepeltünk. Olyan sértő ez, mint mikor vége a színdarabnak, és a nézők egy része nem várja meg a tapsrendet, hanem rohan a ruhatárba.


Még otthon készítettem Dzambala képeket, mantrákkal és lamináltam őket. Itt be lettek szentelve. Van pár ismerős, aki a munkája miatt nem tudott eljönni, legalább ez legyen nekik, majd megkapják. :-)