Tavaly nyáron kimaradt 2 hónap az erdélyi túráimból, mert nagy árvíz volt. Ez részben akadályozta a közlekedést, részben elvitte az emberek pénzét.
Ebben az évben viszont nem volt elég eső.
Sok helyen az állatoknak a patakról hozzák a vizet, mert a kutakban nincs már víz.
Igaz, egyszer esett, de akkor meg hatalmas jégeső formájában. Egy nőt és gyermekeit a földeken kapta el a jégeső. Testével védte a srácokat, de a fejét annyi ütés érte, hogy kórházba került.
A jégdarabok mér órákig beborították a kerteket. Szinte mindent letaroltak. Sok háztető megsérült. Irma mondta, hogy érdekes módon épp ott szakadtak át a tetők, ahol alatta gerenda volt. Pedig azt hitte, ott erősebb a tető.
Nem. Már a Tao Te King is tanította:
Az ember törékeny és hajlékony, amikor világra jön.
Amikor meghal : kemény és merev.
A zöld növények lágyak és tele vannak életnedvvel.
Amikor meghalnak : hervadtak és szárazak.
Ezért a merev és a hajlíthatatlan a halál tanítványa.
A lágy és hajlékony az élet tanítványa.
Így a hadseregek rugalmasság nélkül soha nem nyernek csatát.
A fa, amely rugalmatlan : könnyen eltörik.
A kemény és erős elvész.
A lágy és hajlékony fennmarad.
A puha legyőzi a keményet,
a gyenge diadalmaskodik az erős felett.
A hajlékony mindig a mozdíthatatlan felett áll.
Ez a dolgok fölötti uralkodás elve,
s ha összhangra jutunk velük,
a mesteri tudás harmóniájának elve.
Amikor jön a jégdarab, eléri a palatető felszínét. Ha hajlékonyabb a tető, behorpad, majd visszaugrik a helyére, és megtartja a jeget. Ahol kemény részt talál el a jég, ott nincs más, beszakad az anyag.
Ha rugalmas, toleráns, alkalmazkodó az ember, meg tudja oldani a problémás helyzeteket. Ha egós, merev, hajthatatlan, önző, csökönyös, akkor törik a helyzetben. :-)
Pár hete néztem egy anyagot a tévén a japán szökőárról. Amatőr felvételek sora. Már épp át akartam kapcsolni, mikor jött a nekem szóló üzenet.
Egy néprajzkutató férfi helikopterrel időnként meglátogat egy szigetet, ahol nincs áram, nincsenek gépek, a civilizáció elég kezdetleges minőségét élik az ott lakók. Semmi könyv, csak a természet. A kutató úgy gondolta, senki nem élhette túl a szökőár pusztítását. Megdöbbenésére egyetlen sérült sem volt a szigeten. A helyi bölcs elmondta, ők úgy tanulták az öregektől, hogy figyelni kell a Föld és a Víz TÁNCÁT. Magyarul figyelték az ár - apály jelenséget. Azt is tudták, hogy ha a víz nagyon hátralép, akkor a következő lépésben nagyon előre is fog lépni. Tehát felmásztak a fák tetejére.
A kutató elmesélte, hogy más szigeteken rengeteg ember vesztette életét.
Hát, igen - mondta a bölcs. Azok az emberek biztosan nem voltak középen. Mert a természet akkor lesz szélsőséges, ha az emberek is azok. A természet figyelmezteti az embereket, hogy valamit rosszul csinálnak. Ők a hullámzás útjában helyezkedtek el, de bajuk nem esett.
Itt tavaly túl sok eső esett, nagy árvíz lett belőle. Idén meg nem esett eső. A Maros sok helyen már csak sárfolyam. Egyszer esett, de akkor meg hatalmas jégdarabok formájában. Víz az is, csak túl kemény.
Le kéne vonni a konzekvenciát és változtatni a hozzáálláson. Középre kéne végre kerülni, ahelyett, hogy a természetet szapulnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése