2010-08-20

Szerelmes vagyok a létezésbe

Ma hajnalban kivetett az ágy. Lelkesen igyekeztem Attilához, hogy ma is tanuljunk. Élvezet vele foglalkozni. Mekkora elismerés, hogy 14 évesen engem választ, illetve a holisztikus tanulást ünneplés helyett!
Ragyogó idő, semmi forgalom. Suhanás a Hungária körúton. Rekord idő alatt kiértem Óbudára. Közben letekert ablakokon átfújt a szél, lobogott a hajam (imádom ezt) és a kedvenc zenéim hallgatva énekeltem.
A kertben az árnyékliliomok mézes, bódító illata fogadott. Szédülésig szívtam tele a tüdőm.
1996 óta van mobilom, és talán 2-3 alkalommal felejtettem a kocsiban. Most például. Bent beszélgetünk a házban, mikor úgy éreztem, keresnek. Nyúltam a telefonért a táskámba, de nem találtam. Kimentem a házból, valóban a kocsiban maradt. Tényleg volt egy nem fogadott hívásom.
Amikor ilyen magas rezgésszámon van az ember, kiélesednek az érzékelőkéi. A kocsi a túlsó oldalon parkolt, persze csukott ablakokkal és a ház ablakai is be voltak zárva. Nem a csengőhangot hallottam meg.
Angliából jött a hívás. Egy roppant szimpatikus fiatal hölgy előző hónapban hazalátogatott és párszor volt nálam kezelésen. Akkor kicsit csalódottnak is éreztem. Sokat beszélgettünk, meg a Nelsont is bedobtam.
A 3 hét alatt fogyott sokat, megkapta az áhított munkát és még elsorolt pár sikert. Másképp látja a világot! Repkedve hallgattam a köszönetét. Ott állt az új munkahelye kapujában és onnan jelentkezett. Köszönöm ezt is neki!
Hazafelé ismét suhanás a Hungárián, zene, éneklés, szél, napsütés... imádok élni!
Most nekiállok dolgozni, mert nem bírok magammal. :-D
Közöm sincs az Alkotmány ünnepéhez, de ezt az augusztus 20-át nem fogom elfelejteni.
Mindenkinek hasonlóan magas rezgésű élményeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése