"Hát igen, az ember ül ebben a székben, és az a veszély fenyegeti, hogy azt képzelik, minden kérdésre ismeri a választ. Én vagyok az utolsó, aki arra vetemedne, hogy szülőknek osztogasson tanácsot. Valószínűleg előkelő helyet foglalok el a legrosszabb szülők világranglistáján. Meglehet persze, hogy éppen ez avat a megfelelő személlyé... nem tudom.
Beszámolhatok viszont az általam elkövetett hibákról. Egy hibát azonban tudtommal soha nem követtem el. Mindig feltétel nélkül szerettem a gyermekeimet. És soha nem kértem tőlük olyasmit, amiről úgy gondoltam volna, hogy nem szívesen adnák... akár nekem, akár az életnek. Ha tehát tanácsot adnék a szülőknek, az úgy hangzana, hogy szeressétek a gyermekeiteket, ahogy szeretnétek, hogy szeressenek titeket. Semmi esetre se elvárásból. Ne valamilyen követelményből, mindenekelőtt pedig hagyjátok őket, hadd éljék az életüket. Eresszétek el őket. Menjenek. Ha úgy adódik, ütközzenek falakba és kövessenek el hibákat. Hadd sebezzék meg magukat. Most is, a jövőben is. Ha kell, emeljétek fel őket, és segítsetek nekik. De ne álljatok az útjukba, ne akadályozzátok meg, hogy éljék az életüket. Adjátok meg nekik a szabadságukat - ideértve annak a lehetőségét is, hogy olyasmit csináljanak, ami nyilvánvalóan nem szolgálja az életüket, és amit "hibának" nevezhetnénk. Tudjátok, nem adhatok jobb tanácsot a szülőknek, mint hogy úgy bánjanak a gyermekeikkel, ahogy Isten bánik velünk: "Azt kívánom neked, amit te kívánsz magadnak. Szabad választást adok neked, hogy akaratod szerint dönts az életben, és határozz bárhogyan, én mindig szeretni foglak."
(Neale Donald Walsh: A holisztikus élet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése