2011-03-14

Hollókő 1.

Adva voltunk négyen, remek társaság, mesés időjárás, és még csak délelőtt volt. Mi legyen Becske után? Eszembe jutott Hollókő. A nyolcvanas évek végén forgattam ott egy filmet, akkor szerettem bele ebbe a skanzenszerű faluba. Mártiék gyerekként jártak ott, Réka még nem.. Úgy döntöttünk, megnézzük.
A helyzet, hogy temérdek ember gondolkozott így. Körbejártunk, de nem volt parkolóhely, csak tömeg. Magamban kértem parkolóhelyet, és Krisztának is eszébe jutott. alig mondtuk ki a kérést, egy forgalmat irányító ember - aki eddig minden kocsit elhajtott - intett nekünk, hogy hová álljunk le. "De itt tilos megállni" - mondtam.
"Tudom, de a főnök most szólt le telefonon, hogy Önöket állítsam ide" - mondta nevetve.
Belőlünk kitört e nevetés. Melyik "főnök" is szólt? Jól kezdődik. :-D

Aztán megláttam egy kis járgányfélét, ami körbevisz az ófalun. beültünk.


Innen indultunk.


Élveztem, hogy jó a levegő, kicsit fúj a szél (imádom!) és süt a nap. A lányok itt ülnek velem, közös program van, a vezető roppant kedves és előzékeny...


Bennem mindig nagyon jó érzéseket idéz fel az ilyen jellegű épület. Ezerszer közelebb áll hozzám, mint az új, jellegtelen, modern, nagyablakos rémségek.  


Olyan mesebeli az egész!


Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az Ófaluban markáns "kis" kockakövek vannak. Fotózni sem könnyű, de még beszélni sem. Akinek vesekőve van, a végére biztos távozik belőle. :-D Kényesebbje gondolja meg, hogy rázatja magát. Én kifejezettem élveztem. "Használat előtt felrázandó".


Róla van szó.


Megrohantak a régi emlékek is. Itt még nőként is boldog ember voltam, sok emlék fűz a szerelmemhez. Jó, hogy nem egyedül jöttem ide, de azért sokszor beindult a fejemben a régi mozi.


Éhesek lettünk, de mivel közben dél lett, ezzel mindenki így volt. Nem találtunk sehol szabad asztalt.


A babamúzeumba befértünk.


A várba nem mentünk fel.

Hangulat...



Szerintem még érdemes elhozni ide kisgyerekeket, hogy lássanak valamit a múltból.



Időutazás a javából!


Sokfelől árad a népzene. Szeretem, nincs vele bajom. De egyszer megütötte a fülem egy énekhang. Mintha a Csillag születik elő - elődöntőjén lennék. :-D Az épület másik oldalán játszott egy zenekar, és ott énekelt valaki. Önbizalma és hangereje legalább van. Nekem az sincs. (Mármint önbizalmam az énekléshez. Hangerő rendben.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése