Elindultam hazafelé. Gyönyörű volt az idő és a táj. A környezettel nem volt semmi gond.
De minden méterrel nőtt bennem a keserűség. Tudtam, meg kell tennem otthon egy lépést, amit régóta halogatok, mert fájdalmas, de talán az illetőn ez segít. Még akkor is, ha ezzel elveszítem, vagy nagy fájdalmat okozok neki. Az Ő érdekében szükséges, és ez a legfontosabb. Talán egyszer megérti.
Vettem sorra a kanyarokat, és arra gondoltam, minek is? Hová megyek? Nem vár otthon senki. A Szaturnusz tette a dolgát. De a következő kanyarban érkezett Zsófikám életmentő hívása: Mamika, mikor érsz már haza? A szülőszobában neki tett ígéretem jutott eszembe. Mennem kell tovább.
Aztán csak folytak a könnyeim kb. 500 km-en keresztül. Szerintem bekerülhetek ezzel a rekordok könyvébe. A fotózást is abbahagytam, úgyis alig láttam valamit. Szerintem az őrangyalom hozott haza. Száz kilométerek maradtak ki. Azt tudom, hogy nem a GPS hozott haza, mert ő autópályán akart hozni. A megszokott úton haladtam. Szolnok után úgy éreztem, már kisírtam minden könnycseppet, de mikor Tibor felhívott, folytattam...
Nem sok telt el ebből az évből, de nagyon sok és nagyon jelentős dolgot veszítettem el. Tényleg az átalakulás és elengedés éve. De ennyire? Szerencsére a beszélgetésünk fordított kicsit a nézőpontomon, és mint mindig, most is átsegített. Az én szárnynélküli angyalaim! Mégsem vagyok egyedül.
És üzenem Mindenkinek! Sosem vagyunk egyedül!
Aztán itthon még ez a levél fogadott:
Drága Magdika!
Köszönjük, hogy megosztod szeretetből fakadó gondolataidat, melyek a mi szivünket is megtöltötték szép érzésekkel.
Amióta téged megismerhettünk, számunkra is a világ egy fokkal gyönyörűbbé vált.
Igy egymásra figyelve járhatjuk végig utunkat ezen a csodálatos földön.
Kivánunk boldog napokat, heteket egy közeli viszontlátás reményében,
szeretettel ölelünk....
Kell ennél több? Újabb bőgés... De már nevetve.:-DDD
Kedves Magdi!
VálaszTörlésErőt és kitartást kívánok ahhoz, hogy beteljesíthesd a jövőben az ígéretedet.
Hiszen jól tudod: Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek -többek között Zsófinak:)- te jelented magát a világot!" (Gabriel Márquez)
“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.” (Wass Albert)
Mindig erre gondolok, ha elveszítek valamit az "anyagi javaim" közül, ami a legutolsó helyen kellene, hogy álljon számunkra. Az első a boldogságunk, amely még a kötelességünknél is előrevalóbb! Ezt sokszor elfelejtjük a rögös úton, ahol megfelelni vágyunk leginkább...
Megfelelni főként másoknak, aztán egy idő után már magunk sem tudjuk, hogy kinek...
Ez az a pont, amikor elfelejtjük azt is, hogy miért is születtünk ebbe a világba...
S nem létezik nagyobb boldogság egy ember számára, ha boldoggá teheti Azokat is, Akiket igazán szeret.
Azt hiszem, Te ezt nagyon jól gyakorlod:)!
Ugye most már tudod:), hogy melyik Angyalodról írtam Neked még régebben...aki rendkívüli, ad önzetlenül, s mindig ott van mögötted.
S nagyon fontos nekem, hogy Te is ott vagy mögötte!
Ezzel a válasszal még tartoztam Neked, tudom, de csak most jött el az ideje...
Szeretettel gondolok Rád:
Eszter
Drága Eszter!
VálaszTörlésAz öröm könnyeit csaltad a szemembe. Nagyon köszönöm Neked.
Ölellek:
Magdi