Úgy éreztük, hogy Hollókő visszaadta a kedvünket, mehetünk haza. Beállítottam a GPS-t, hogy vigyen haza, pontosabban előbb Mártiékat. Nem is figyeltem, de aztán rájöttem, hogy Pásztóra jutottunk. Na, ha már itt vagyunk, nem lehet kihagyni Tart. Engedtünk a spontán programnak. Megérdemeltük.
Gábor ugratott egy kicsit, de aztán mesebeli marcipános kávét készített. Leírhatatlan. Meglepetésünkre Emese és Ferkó is épp itt tartózkodott. Rég találkoztunk. Jó volt őket újra látni! Aztán vittük a mécseseket és megtettük a felajánlásainkat. Hiába, itt itthon vagyok. A lányok is otthonosan mozogtak.
A Zöld Tara templom már szépen alakul.
A részletekről készülő blog címe: http://www.taratemplom.blogspot.com/
Hazafelé még megálltunk Hatvanban, utolsó ráadás a lányoknak. Meglepetés volt, hogy megvehettek valamit, amit régóta kerestek, és tudtam, hol tehetnek szert rá.
Remek társaságom volt, jobbnál jobb programokkal, az első tudatos esemény után mindent Zöld Tarára bíztam, elvégre Zöld Tara napja volt.
Ismét bizonyította végtelen erejét, bölcsességét és humorát. Hála és köszönet Neki és a lányoknak is! Jó volt Veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése