Egy indián bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes drágakövet. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta
ennivalóját a vándorral.
ennivalóját a vándorral.
Az utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta.
A vándor, - örvendezve jószerencséjén - továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
"Gondolkoztam."- szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."
A vándor, - örvendezve jószerencséjén - továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
"Gondolkoztam."- szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése