Az élet teljessége szellemi örökségként áll rendelkezésünkre minden pillanatban. Csakhogy hibás szellemi beállítottságunk és csekély hitünk külső és belső gazdagságunkat korlátok közé szorítja.
Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözi.
Ne hagyjuk, hogy a külső kép megzavarjon bennünket.
Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha belül folyton arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és miben szenvedünk hiányt.
Az elfogadás a törvény egyik oldala, a másik az adás.
Aki csak a törvény egyik felére figyel, önzésével érvényteleníti a törvényt.
“Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, az nem is arathat.”
Csak olyan mértékben lehet hatékony a törvény, amilyen mértékben mi megnyitjuk magunkat, hogy rajtunk keresztül a teljesség manifesztálódhasson.
Megnyitjuk magunkat, hogy az élet rajtunk keresztül a maga sokféleségében kifejezésére juthasson és mások hasznára is szolgálhasson.
Aki a teljességben él, annak mindig minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy létét tökéletesen kifejezésre juttassa.
A mindenbe beletartoznak a leckék is, amelyeket az élet kínál számunkra, hogy tanuljunk és fejlődjünk.
Aki teljességben él, az valóban bőségben, teljességben éli az életét, és élete minden aspektusa harmóniában van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése