Az ember életének minden pillanatában a teremtés teljessége elé állítja, és szabadságot ad neki a választásra.
Ő határozza meg a “belső képeket”, amelyek életét meghatározzák.
Szabadságában áll választani, hogy a felismerés királyi útja mellett dönt, vagy pedig a megszokott utat választja, amely a betegségen és szenvedésen keresztüli tanulás útja.
A szabadságnak három szintje van:
- szabadság, mint megszabadulás valamitől
- szabadságomban áll valamit tenni
- az igazi szabadság (kiszabadulni a vágyak rabságából, megszabadulás másoktól, elengedés)
Mindent el kell engedni, a régi tudatállapotot, amelyhez a következő érzések tartoznak: harag, Félelem, gond, stressz, bűntudat, érzékenység, kisebbrendűségi érzés, önsajnálat, irigység, bizonytalanság, utálat, izgalom, agresszió, düh…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése