Bementem a kiadóba könyvekért. Már épp indultam volna, mikor a portás bejött erős fájdalomcsillapítót kérni, mert valakinek nagyon fájt a foga. Kimentem a Lavyllal. A férfi arca fel volt dagadva, és könnyben úszó szemekkel panaszkodott, hogy ebben a gyulladt állapotban nem húzták ki a fogát, de nincs pénze gyógyszerre.
Erősen befújtam a szájüreget (a fogak rémes állapotban voltak), a úr remekül tűrte. Sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy a kezébe nyomjak ajándékba egy flakont, de tudtam, ez kevés a sikerhez. Kértem hát egy nagy pohár vizet. Arra fújtam még 8-9 pumpálásnyit. Javasoltam, hogy félóránként, óránként vegyen egy apró kortynyit a szájába, tartsa bent egy percig, majd aztán nyelje le. Így a nyálkahártyán kerresztül fel tudnak szívódni a hatóanyagok.
Közben kiderült, hogy bent valakinek meg a dereka fáj, most is van rajta fájdalomcsillapító tapasz, de nem használ igazán. Őt is befújtam erősen, és egy fóliával be is takartam a derekát.
Másnap jött a visszajelzés: a férfi arca estére leapadt. A derékfájás elmúlt, tud mozogni az illető, hajolni, ma viszek neki egy palackot, annyira megtetszett neki.
Apró örömökből áll az élet. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése