A Nézőpont teremti a valóságot

Egy végtelenül egyszerű kérdésből kerekedett ki a magyarázatod: hogy lehet, hogy a testben van „idő" de a test nélküli lélek számára nincsen ?  Erre azt mondod, hogy az „idő" nézőpont kérdése; nem mondhatjuk, hogy „létezik", vagy hogy „nem létezik", csak más és más nézőpontból tapasztaljuk meg az alapvető valóságot.

És azt is megállapítottad, hogy a nagyobb léptékű valóságban a lélek tudja, hogy közvetlen összefüggés áll fenn a gondolat és a teremtés, az elképzelések és a tapasztalatok között.

Igen - ugyanaz a helyzet, mint a szikla esetében. Hogy kívülről, vagy belülről figyeljük a mozgást a szikla belsejében. Az atomok mozgása és az általa létrehozott szikla megjelenése között nincs „idő". A szikla „van", noha a léte csak az állandó mozgás. Sőt, éppen a mozgás miatt az, ami. Ez teszi azonnalivá a hatást. A mozgás teszi a sziklát „létezővé", és mindezt „egyidejűleg".

Ezt érti meg „halála" pillanatában a lélek. Látod a sziklát és belelátsz a sziklába. Egy pillantást vetsz azokra a dolgokra, amiket egyelőre az élet legbonyolultabb jelenségeinek tartasz, és azt fogod mondani: „Hát persze !“ Minden megvilágosodik előtted.

Aztán új rejtélyeket találsz, melyeken elmerenghetsz. Ahogy haladsz a Kozmikus Keréken, egyre nagyobb és nagyobb valóságokra - egyre nagyobb és nagyobb igazságokra bukkansz.

Ám ha emlékszel erre az igazságra - hogy a nézőpont teremti a gondolataidat és a gondolataid teremtenek mindent-, ha sikerül emlékezned, amíg a testedben lakozol, és nemcsak utána, az egész életed megváltozik.

És a gondolatokat a nézőpont megváltoztatásával lehet irányítani.

Pontosan. Azonosulj egy másik nézőponttal, és másmilyen gondolataid támadnak. Így megtanulod irányítani a gondolataidat, márpedig a tapasztalataid megteremtésekor minden a gondolaton múlik. Egyesek ezt nevezik szüntelen imádságnak.

Ezt már említetted korábban, de sosem hittem volna, hogy így is lehet imádkozni.

Miért nem figyeled meg, mit történik, ha megpróbálod ?  Ha belátnád, hogy a gondolataid szabályozása és irányítása az imádkozás legmagasabb rendű formája, csak jó és helyes dolgokra gondolnál. Nem tartóztatnának negatív és sötét gondolatok, még ha úgy érzed is, hogy éppen ellepik az életed. És amikor mindent kilátástalannak érzel - sőt, leginkább ezekben a pillanatokban !  -, csak a tökéletességet látnád.

Örökösen ide térsz vissza.

Ellátlak eszközökkel. Ezekkel az eszközökkel megváltoztathatod az ' életedet. Mindegyre elismétlem a legfontosabbakat. Újra és újra elismétlem, mert amikor a legnagyobb szükséged lesz rá, elvezet a felismeréshez.

Minden, ami történik - minden, ami valaha történt, most történik, vagy bármikor is történni fog - a legbelső gondolataid, választásaid, elképzeléseid és annak a döntésnek a külső fizikai megtestesülése, hogy Ki Vagy és Ki Akarsz Lenni. Ezért sose ítéld el az élet azon megnyilvánulásait, melyekre nem vágysz. Inkább keresd a módját, hogyan változtathatod meg őket és a körülményeiket, hogy előidézd a változást.

Óvakodj a sötétségtől, de ne átkozd el. Inkább légy világosság a sötétségben, és így alakítsd át. Világítson úgy a fényed, hogy a sötétben élőket is elborítsa, és végül mindannyian meglássátok, Kik Vagytok Valójában.

Légy a Fényhozó. Mert a fényed többet is tehet, mint hogy megvilágítja az utadat. A te fényed jelzőfénye lehet a világnak.

Ragyogj fel !  Tündökölj !  Így válhat a legsűrűbb sötétség pillanata a legdicsőbb ajándékkoddá. És ahogy te megajándékoztattál, megajándékozhatsz másokat a legértékesebb kinccsel: Önmagukkal.

Legyen ez a feladatod, legyen ez a legnagyobb örömöd: add vissza az embereket önmaguknak. A legsötétebb órájukban is. Különösen akkor.

A világ rád vár. Gyógyítsd meg. Most. Ahol vagy. Sokat tehetsz.