Avalon

Napok óta alig alszom valamit éjjel, mert olvasom:

Marion Zimmer Bradley: AVALON ködbe vész című könyvét.

Letehetetlen olvasmány. Mindenkinek szívből ajánlom, de készüljetek fel: 1076 oldal. Jobb lett volna két kötetbe szétszedni, mert túl nehéz és kényelmetlen fogni, lapozni. Ez az egyetlen baja.

A lányaim inkább otthonosak a kelta múltban. Én a tibeti - buddhista szimbólumokkal szimpatizálok inkább. Viszont, ahogyan olvasom a könyvet, közben sokszor belebóbiskolok és tanításokat kapok ebben a félálomban. Jönnek képek a múltból és átélem újra őket. Vegyes élmények, szépek és rettenetesek is vannak. Ezért vonzódtam inkább a keleti múltam felé. :- )

Valaki szintén most olvassa, és ő ugyanezt éli át, csak én pár száz oldallal előbb járok már. Érdekes tapasztalás. Mindketten úgy érezzük, hogy magunkat olvassuk benne, rengeteg szinkronicitás van a jelenben és a regényben. Velem már előfordult többször ilyen.

Viki látta a tévében régebben a filmet, és szerinte szó szerint megfilmesítették a regényt. Sajnos DVD-t még nem láttam a boltokban.