Autóvezetés

Az önmagunkba vetett megingathatatlan hit olyan, mint az autó gázpedálja, a kétségünk pedig a fék. Döntse el, vajon gézt akar-e adni, vagy inkább fékez. A kettő együtt nem megy.

Ha jogosítvány nélkül vezetek, előbb-utóbb nehézségeim támadnak. Szabályokat sértek, ezért felelősségre vonnak, ráadásul balesetet okozhatok, tehát diszharmóniát teremtek az életemben. Ezért fontos, hogy kijárjam az autós iskolát, és megtanuljam, hogyan uraljam valóban az autómat, azaz önmagamat.

Az autós iskolában eleinte elmélettel tömik a fejemet, a közlekedési szabályokkal, a KRESZ-szel. Mielőtt birtokba veszem és beindítom ÖNMAGAMAT, hasonlóképpen meg kell ismernem a "szellemi törvényeket" (karma), főként a TEREMTŐ KÉPZELET TÖRVÉNYÉT.

Ezután következik a gyakorlat az életben, azaz a tanuló vezetés. Ennek során elsajátítom, hogy ÖNMAGAMAT hogyan tartsam összhangban a szellemi törvényekkel, hogyan éljek gyakorlatban a begyűjtött ismeretekkel, hogyan ügyeljek mások jogaira. Kezdetben ez még igen bonyolult, ám egyre inkább rutinná válik.

Ha már tudok autót vezetni, tehát valóban tudok bánni ÖNMAGAMMAL, az élet játék lesz, a balesetek (az élettel való összeütközések és diszharmóniák) egyre ritkábbá válnak, mígnem végül tökéletesen baleset mentesen tudok majd közlekedni. Ekkor az élet játszi könnyeddé válik, a vezetése pedig szórakozássá.

Ám autót vezetni csak akkor tudok, ha beszálltam a kocsiba, ha megtettem a bensőm felé vezető utat, eggyé váltam ÖNMAGAMMAL.

Akkor kezdődik a tulajdonképpeni élet, a játék, a lét könnyűsége. Ahhoz, hogy a "lét könnyűségét" érezve éljek, fel kell ismernem a "látszat mögötti valóságot".

(K. Tepperwein)