Feldmár a szeretetről

A szeretet nem kíván semmit. Ami kíván valamit, az a vágy. Szerintem már az első elemiben tanítani kellene a gyerekeknek, hogy a vágy az nem szeretet. S a szeretet az nem a vágy. Rengeteg fájdalom keletkezik abból, hogy összekeverjük a vágyat és a szeretetet, és azt mondjuk, hogy szeretlek, akkor, amikor tulajdonképpen csak azt akarom, hogy kielégítsd a vágyaimat. Abban semmi szeretet nincs. Én nem mondom azt, hogy csak szeressük egymást, de a vágy az egy éhes dolog.

A szeretet nem kíván semmit. Még azt sem, hogy viszontszeressenek. Főleg azt nem. A szeretet a szabadságból ered. Ha én azt gondolom, hogy nekem szeretni kell valakit, akkor már nem is tudom szeretni. Hogyha azt akarod, hogy senki se szeressen téged, akkor követelned kell, hogy szeressenek. Abban a pillanatban, amikor valamit követelsz, akkor vége az egésznek. Nagyon könnyű. Ha ma este elkezditek, már holnap reggelre vége.

A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az milyen jó lenne a másiknak is.

Ha egy pár jön hozzám terápiára, nagyon gyakran már az első órában látni lehet, hogy van a nő a férfival, vagy a férfi a nővel, vagy hogy vannak egymással. Tulajdonképpen azt gondolják, hogy a másik egy jó anyag, akiből majd jól ki lehet faragni azt, akit szeretni tudnak. De úgy, ahogy van, nem lehet élni vele. Reménykednek, hogy majd valahogy kifaragnak belőle egy rendes embert vagy egy rendes nőt. Soha nem sikerül. Garantálom. Ez olyan véres dolog. Nem jó dolog valakiből kifaragni valamit.

Úgy is lehet mondani, hogy amikor az ember párt keres, az olyan, mintha egy filmet akarna forgatni. Én vagyok a rendező. Én írtam, az én filmem. Azt szeretném, ha lenne a filmemben egy sztár, egy leading lady, női főszereplő. Szükségem van egy női főszereplőre. Amikor körülnézek, akkor egy tehetséget keresek. Azt, aki el tudná játszani azt a szerepet, amit én már megírtam. Úgyhogy kipróbálok egy pár szereplőt. Hogyha nem jól játsszák el a szerepet, segítek nekik egy kicsit, hátha megtanulják, hogyan kell csinálni, de ha nem sikerül, akkor kirúgom őket, és akkor keresek valaki mást. Addig pedig nem nyugszom, amíg meg nem találom a filmemhez azt a sztárt, akit én elképzeltem.

Persze a nők is ezt csinálják a férfiakkal, mert a nők filmjébe is kell egy hős a nőnek. Hát, ez nem szeretet. Ez akarat, vágy és irodalom.