
Bízzatok bennünk, mi ott állunk mellettetek arra várva, hogy megszólítsatok, és a segítségünket kérjétek. Kérjetek minket szeretettel és bízzátok ránk gondjaitokat. Nem kell, hogy ti cipeljetek minden terhet! Mi örömmel segítünk nektek. Ne kapaszkodjatok a fájdalmatokba, engedjétek el! Ne ragaszkodjatok szeretteitekhez sem. Engedjétek el őket!
Sokan, itt a Földön évekig szenvednek betegségben csak azért, mert ti féltek attól, hogy meghal, hogy elveszítitek. Már fáradt a teste is a lelke is, mégis itt kell maradnia, mert ti ragaszkodtok hozzá, és tudat alatt ahhoz a helyzethez is, ahhoz a szituációhoz, amit vele megéltek, még akkor is, ha ez nektek szenvedést okoz. El sem tudjátok képzelni, mit fogtok csinálni, ha megszűnik a minden napotokban ez az állapot. Ezért gondolataitok által folyamatosan visszateremtitek és megélitek nap, mint nap ugyanazt a fájdalmat ugyanabban a szituációban.
Ne féljetek álmodozni! Ne féljetek a szépre gondolni! Azt mondjátok: „Ó, ez túl szép lenne!" „Rá sem merek gondolni!" – Gondoljatok rá nyugodtan, mi pedig segítünk álmaitok manifesztálásában, csak adjatok hozzá nekünk elég időt! Hiszen több minőséget kell összehangolnunk, de maradjatok meg hitetekben, mi is hiszünk és bízunk bennetek. Bízunk abban, hogy egy nap arra ébredtek, hogy meghalljátok válaszainkat, hogy lelketekben bizonyosságra talál létünk, és közösen munkálkodhatunk az élet feladataitokon.
A Szeretet Fénye ragyogja be mindennapjaidat, és szívedet! Ezüst szárnyam oltalmaz téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése