Szerelmes

Ott áll lezárt szememen is,
S a haja hajamba fonódik,
Keze akár az én kezem,
Színe az én szemem színe,
S árnyékomban úgy elveszik,
Mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van,
És sohase hagy elaludni.
A szikrázó déli napot
Szétszórják fényes álmai.
Sírok-nevetek, mint a részeg,
S beszélek, bár nincs mit beszéljek.

(Paul Eluard)