Szerelmesen együtt aludtunkS reggel nevetve keltünk
Együtt minden időben mely életünkre kellett
Egy örökkévalóság
S magam mellett minél tovább láttalak élni
Annál inkább te lettél a hajnal és a nyár
Aludni mélyen és álmodni föntebb
S egymás mellett ébredni föl
Ez az ártatlanság szabálya
És föntebb állni álmainknál
Egy - párrá lenni a reményben
Ez volt a mi gyönyörűségünk
Nem egyenként de ketten járjuk végig az utatJól megismerve egymást megismerünk mindenkit
Megszeretünk mindenkit s gyermekeink nevetnek
Majd a sötét legendán hol zokog egy magányos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése