A csodás vasárnapi időjárás is hozzájárult, hogy remek délutánban volt részünk. Vikit hazavittem Kaposvárra, megöleltem Zsófit és Lórit, aztán Emesével és Ferkóval tovább mentünk Pécsre. Néhány holmit kellett felhozni Pestre. A táj meseszép volt, minden zöld, a zöldnek milliónyi árnyalata. Dombok, erdők, fűszeres illatok. Mámorító. 
Visszaindulás előtt vacsoráztunk. A lábunk alatt Pécs fényei. Forgalom szinte alig, így igazán élvezetes volt az egész út. Különösen, hogy kedvesemmel is beszéltem közben. :- ) Istenem, imádok vezetni, járni az országot, és nézni a természetet. Az azért eszembe jutott, hogy annak idején a szüleimmel autózva, ha láttunk egy szép tisztást, megálltunk, leterítettük a takarót és megettük a magunkkal hozott falatokat a fűben ülve. Aztán leheveredtünk pihenni, vagy játszottunk, labdáztunk, megfigyeltem a növényeket és állatokat. Már hosszú ideje nem látok ilyen idilli képet. Miért? Rádöbbentem, hogy ez hiányzik, és ezentúl pótolni fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése