Magamról

Saját fotó

Éber tudatossággal figyelem a jeleket. Írom a blogom és a naplóm évek óta és rengeteg fotót készítek.Hat unokám sok derűt hoz a mindennapokba. Hálás köszönet érte a lányaimnak és a vejeimnek is. Persze sok hála a betegeimnek és tanítványaimnak is a rendkívüli pillanatokért. 

2007. november 3., szombat

Tar

Ragyogó napsütésben fürdötünk egész nap. Útközben élveztük az őszi táj szinpompáját, egymás társaságát. Sőt egy fél órán keresztül hallgattuk Popper Pétert CD-n.


Elégettük, amit el kellett, felajánlottuk, amit gondoltunk. Tettük a dolgunkat másokért és magunkért.
Emese és Ferkó épp egy éve, itt ismerkedtek meg egy szertartáson. Hihetetlen gyorsan elröppent ez az év. Sok boldogságot Nekik!

Kati sugárzott. Mint legtöbbször, most is áradt belőle a szeretet. Jó érzés a közelében lenni.

Káprázatos volt az este. Ahogy haladtunk felfelé, messziről látszott a kivilágított sztupa és a felajánlás házban égett több száz mécses.
Az égről megszámlálhatatlan csillag kocsintott ránk.


Most is, mint mindig köszönet és hála, hogy itt lehettünk.